1 Salmo di Davide, da rammemorare SIGNORE, non correggermi nella tua indegnazione; E non castigarmi nel tuo cruccio.2 Perciocchè le tue saette son discese in me, E la tua mano mi si è calata addosso.3 Egli non vi è nulla di sano nella mia carne, per cagione della tua ira; Le mie ossa non hanno requie alcuna, per cagion del mio peccato.4 Perciocchè le mie iniquità trapassano il mio capo; Sono a guisa di grave peso, son pesanti più che io non posso portare.5 Le mie posteme putono, e colano, Per la mia follia.6 Io son tutto travolto e piegato; Io vo attorno tuttodì vestito a bruno;7 Perciocchè i miei fianchi son pieni d’infiammagione; E non vi è nulla di sano nella mia carne.8 Io son tutto fiacco e trito; Io ruggisco per il fremito del mio cuore.9 Signore, ogni mio desiderio è nel tuo cospetto; Ed i miei sospiri non ti sono occulti.10 Il mio cuore è agitato, la mia forza mi lascia; La luce stessa de’ miei occhi non è più appo me.11 I miei amici ed i miei compagni se ne stanno di rincontro alla mia piaga; Ed i miei prossimi si fermano da lungi12 E questi che cercano l’anima mia mi tendono delle reti; E quelli che procacciano il mio male parlano di malizie, E ragionano di frodi tuttodì.13 Ma io, come se fossi sordo, non ascolto; E son come un mutolo che non apre la bocca.14 E son come un uomo che non ode; E come uno che non ha replica alcuna in bocca.15 Perciocchè, o Signore, io ti aspetto, Tu risponderai, o Signore Iddio mio.16 Perciocchè io ho detto: Fa’ che non si rallegrino di me; Quando il mio piè vacilla, essi s’innalzano contro a me.17 Mentre son tutto presto a cadere, E la mia doglia è davanti a me del continuo;18 Mentre io dichiaro la mia iniquità, E sono angosciato per lo mio peccato;19 I miei nemici vivono, e si fortificano; E quelli che mi odiano a torto s’ingrandiscono.20 Quelli, dico, che mi rendono mal per bene; Che mi sono avversari, in iscambio di ciò che ho loro procacciato del bene.21 Signore, non abbandonarmi; Dio mio, non allontanarti da me.22 Affrettati al mio aiuto, O Signore, mia salute

1 Dávid zsoltára emlékeztetõül.2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]