1 Salmo di Davide, da rammemorare SIGNORE, non correggermi nella tua indegnazione; E non castigarmi nel tuo cruccio.
2 Perciocchè le tue saette son discese in me, E la tua mano mi si è calata addosso.
3 Egli non vi è nulla di sano nella mia carne, per cagione della tua ira; Le mie ossa non hanno requie alcuna, per cagion del mio peccato.
4 Perciocchè le mie iniquità trapassano il mio capo; Sono a guisa di grave peso, son pesanti più che io non posso portare.
5 Le mie posteme putono, e colano, Per la mia follia.
6 Io son tutto travolto e piegato; Io vo attorno tuttodì vestito a bruno;
7 Perciocchè i miei fianchi son pieni d’infiammagione; E non vi è nulla di sano nella mia carne.
8 Io son tutto fiacco e trito; Io ruggisco per il fremito del mio cuore.
9 Signore, ogni mio desiderio è nel tuo cospetto; Ed i miei sospiri non ti sono occulti.
10 Il mio cuore è agitato, la mia forza mi lascia; La luce stessa de’ miei occhi non è più appo me.
11 I miei amici ed i miei compagni se ne stanno di rincontro alla mia piaga; Ed i miei prossimi si fermano da lungi
12 E questi che cercano l’anima mia mi tendono delle reti; E quelli che procacciano il mio male parlano di malizie, E ragionano di frodi tuttodì.
13 Ma io, come se fossi sordo, non ascolto; E son come un mutolo che non apre la bocca.
14 E son come un uomo che non ode; E come uno che non ha replica alcuna in bocca.
15 Perciocchè, o Signore, io ti aspetto, Tu risponderai, o Signore Iddio mio.
16 Perciocchè io ho detto: Fa’ che non si rallegrino di me; Quando il mio piè vacilla, essi s’innalzano contro a me.
17 Mentre son tutto presto a cadere, E la mia doglia è davanti a me del continuo;
18 Mentre io dichiaro la mia iniquità, E sono angosciato per lo mio peccato;
19 I miei nemici vivono, e si fortificano; E quelli che mi odiano a torto s’ingrandiscono.
20 Quelli, dico, che mi rendono mal per bene; Che mi sono avversari, in iscambio di ciò che ho loro procacciato del bene.
21 Signore, non abbandonarmi; Dio mio, non allontanarti da me.
22 Affrettati al mio aiuto, O Signore, mia salute
1 Dávid zsoltára emlékeztetõül.
2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.
6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.
10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!
11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.
19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.
20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,
21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]