1 O SIGNORE Iddio delle vendette; O Dio delle vendette, apparisci in gloria.

2 Innalzati, o Giudice della terra; Rendi la retribuzione ai superbi.

3 Infino a quando, o Signore, Infino a quando trionferanno gli empi?

4 Infino a quando sgorgheranno parole dure? Infino a quando si vanteranno tutti gli operatori d’iniquità?

5 Signore, essi tritano il tuo popolo, Ed affliggono la tua eredità;

6 Uccidono la vedova e il forestiere, Ed ammazzano gli orfani;

7 E dicono: Il Signore non ne vede, E l’Iddio di Giacobbe non ne intende nulla.

8 O voi i più stolti del popolo, intendete; E voi pazzi, quando sarete savi?

9 Colui che ha piantata l’orecchia non udirebbe egli? Colui che ha formato l’occhio non riguarderebbe egli?

10 Colui che gastiga le genti, Che insegna il conoscimento agli uomini, non correggerebbe egli?

11 Il Signore conosce i pensieri degli uomini, E sa che son vanità

12 Beato l’uomo il qual tu correggi, Signore, Ed ammaestri per la tua Legge;

13 Per dargli riposo, liberandolo da’ giorni dell’avversità, Mentre è cavata la fossa all’empio.

14 Perciocchè il Signore non lascerà il suo popolo, E non abbandonerà la sua eredità.

15 Perciocchè il giudicio ritornerà a giustizia, E dietro a lui saranno tutti quelli che son diritti di cuore.

16 Chi si leverà per me contro a’ maligni? Chi si presenterà per me contro agli operatori d’iniquità?

17 Se il Signore non fosse stato mio aiuto, Per poco l’anima mia sarebbe stata stanziata nel silenzio.

18 Quando io ho detto: Il mio piè vacilla; La tua benignità, o Signore, mi ha sostenuto.

19 Quando io sono stato in gran pensieri dentro di me, Le tue consolazioni han rallegrata l’anima mia.

20 Il seggio delle malizie che forma iniquità in luogo di statuti, Potrebbe egli esserti congiunto?

21 Essi corrono a schiere contro all’anima del giusto, E condannano il sangue innocente.

22 Ma il Signore mi è in vece d’alto ricetto; E l’Iddio mio in vece di rocca di confidanza.

23 Ed egli farà lor tornare addosso la loro iniquità, E li distruggerà per la lor propria malizia; Il Signore Iddio nostro li distruggerà

1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.

5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:

11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!

15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.

16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?

17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;

23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.