1 Salmo di Davide, dato al capo de’ Musici DATE voci di allegrezza a Dio, Voi tutti gli abitanti della terra;

2 Salmeggiate la gloria del suo Nome; Rendete la sua lode gloriosa.

3 Dite a Dio: O quanto son tremende le tue opere! Per la grandezza della tua forza, i tuoi nemici ti s’infingono.

4 Tutta la terra ti adora, e ti salmeggia; Salmeggia il tuo Nome. Sela.

5 Venite, e vedete i fatti di Dio; Egli è tremendo in opere, sopra i figliuoli degli uomini.

6 Egli convertì già il mare in asciutto; Il suo popolo passò il fiume a piè; Quivi noi ci rallegrammo in lui.

7 Egli, colla sua potenza, signoreggia in eterno; I suoi occhi riguardano le genti; I ribelli non s’innalzeranno. Sela

8 Voi popoli, benedite il nostro Dio; E fate risonare il suono della sua lode.

9 Egli è quel che ha rimessa in vita l’anima nostra; E non ha permesso che i nostri piedi cadessero.

10 Perciocchè, o Dio, tu ci hai provati; Tu ci hai posti al cimento, come si pone l’argento.

11 Tu ci avevi fatti entrar nella rete; Tu avevi posto uno strettoio a’ nostri lombi.

12 Tu avevi fatto cavalcar gli uomini in sul nostro capo; Eravamo entrati nel fuoco e nell’acqua; Ma tu ci hai tratti fuori in luogo di refrigerio

13 Io entrerò nella tua Casa con olocausti; Io ti pagherò i miei voti;

14 I quali le mie labbra han proferiti, E la mia bocca ha pronunziati, mentre io era distretto.

15 Io ti offerirò olocausti di bestie grasse, Con profumo di montoni; Io sacrificherò buoi e becchi. Sela.

16 Venite, voi tutti che temete Iddio, ed udite; Io vi racconterò quello ch’egli ha fatto all’anima mia.

17 Io gridai a lui colla mia bocca, Ed egli fu esaltato sotto la mia lingua.

18 Se io avessi mirato ad alcuna iniquità nel mio cuore, Il Signore non mi avrebbe ascoltato;

19 Ma certo Iddio mi ha ascoltato, Egli ha atteso alla voce della mia orazione.

20 Benedetto sia Iddio Che non ha rigettata la mia orazione, Nè ritratta da me la sua benignità

1 Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.

2 Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!

3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

4 Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

5 Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.

6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.

7 A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.

9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

12 Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.

13 Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

15 Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

16 Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.