1 QUANDO Israele uscì di Egitto, E la casa di Giacobbe d’infra il popolo barbaro;

2 Giuda fu consacrato al Signore, Israele divenne suo dominio.

3 Il mare lo vide, e fuggì; Il Giordano si rivolse a ritroso.

4 I monti saltarono come montoni, I colli come agnelli.

5 Che avesti, o mare, che tu fuggisti? E tu, Giordano, che ti rivolgesti a ritroso?

6 E voi, monti, che saltaste come montoni; E voi, colli, come agnelli?

7 Trema, o terra, per la presenza del Signore; Per la presenza dell’Iddio di Giacobbe;

8 Il quale mutò la roccia in guazzo d’acqua, Il macigno in fonte d’acqua

1 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

2 Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.

3 A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

7 Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,

8 A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.