1 Maschil di Heman Ezrahita, che è un cantico di salmo dato al capo de’ Musici, dei figliuoli di Core, per Cantarlo sopra Mahalat. O SIGNORE Iddio della mia salute, Io grido di giorno e di notte, nel tuo cospetto.2 Venga la mia orazione in tua presenza; Inchina il tuo orecchio al mio grido.3 Perciocchè l’anima mia è sazia di mali; E la mia vita è giunta infino al sepolcro.4 Io son reputato del numero di quelli che scendono nella fossa; Io son simile ad un uomo che non ha più forza alcuna.5 Io sono spacciato fra i morti, Come gli uccisi che giacciono nella sepoltura, De’ quali tu non ti ricordi più; E che son ricisi dalla tua mano.6 Tu mi hai posto in una fossa bassissima, In tenebre, in luoghi profondi.7 L’ira tua si è posata sopra me, E tu mi hai abbattuto con tutti i tuoi flutti. Sela.8 Tu hai allontanati da me i miei conoscenti, Tu mi hai renduto loro grandemente abbominevole; Io son serrato, e non posso uscire.9 L’occhio mio è doglioso d’afflizione; O Signore, io grido a te tuttodì, Io spiego a te le palme delle mie mani10 Opererai tu alcuna maraviglia inverso i morti? I trapassati risorgeranno essi, per celebrarti? Sela.11 La tua benignità si narrerà ella nel sepolcro? E la tua verità nel luogo della perdizione?12 Le tue maraviglie si conosceranno esse nelle tenebre? E la tua giustizia nella terra dell’obblio?13 Ora quant’è a me, o Signore, io grido a te; E la mia orazione ti si fa incontro la mattina.14 Perchè scacci, o Signore, l’anima mia? Perchè nascondi il tuo volto da me?15 Io son povero, e vengo meno fin dalla mia giovanezza; Io porto i tuoi spaventi, e ne sto in forse.16 Le tue ire mi son passate addosso; I tuoi terrori mi hanno deserto;17 Mi han circondato come acque tuttodì; Tutti quanti mi hanno intorniato.18 Tu hai allontanati da me amici e compagni; I miei conoscenti son nascosti nelle tenebre

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]