1 Maschil di Asaf. ASCOLTA, o popol mio, la mia dottrina; Porgete gli orecchi alle parole della mia bocca.2 Io aprirò la mia bocca in sentenza; Io sgorgherò detti notevoli di cose antiche;3 Le quali noi abbiamo udite, e sappiamo, E le quali i nostri padri ci han raccontate.4 Noi non le celeremo a’ lor figliuoli, alla generazione a venire; Noi racconteremo le lodi del Signore, E la sua forza, e le sue maraviglie ch’egli ha fatte.5 Egli ha fermata la testimonianza in Giacobbe, Ed ha posta la Legge in Israele; Le quali egli comandò a’ nostri padri di fare assapere a’ lor figliuoli;6 Acciocchè la generazione a venire, i figliuoli che nascerebbero, le sapessero, E si mettessero a narrarle a’ lor figliuoli;7 E ponessero in Dio la loro speranza, E non dimenticassero le opere di Dio. Ed osservassero i suoi comandamenti;8 E non fossero come i lor padri, Generazione ritrosa e ribella; Generazione che non dirizzò il cuor suo, Il cui spirito non fu leale inverso Dio9 I figliuoli di Efraim, gente di guerra, buoni arcieri, Voltarono le spalle al dì della battaglia.10 Non avevano osservato il patto di Dio, Ed avevano ricusato di camminar nella sua Legge;11 Ed avevano dimenticate le sue opere, E le maraviglie ch’egli aveva lor fatte vedere.12 Egli aveva fatti miracoli in presenza de’ padri loro, Nel paese di Egitto, nel territorio di Soan.13 Egli aveva fesso il mare, e li aveva fatti passare per mezzo; Ed aveva fermate le acque come un mucchio.14 E li aveva condotti di giorno colla nuvola, E tutta notte colla luce del fuoco.15 Egli aveva schiantate le rupi nel deserto, E li aveva copiosamente abbeverati, come di gorghi;16 Ed aveva fatto uscir de’ ruscelli della roccia, E colare acque, a guisa di fiumi.17 Ma essi continuarono a peccar contro a lui, Provocando l’Altissimo a sdegno nel deserto;18 E tentarono Iddio nel cuor loro, Chiedendo vivanda a lor voglia;19 E parlarono contro a Dio, E dissero: Potrebbe Iddio Metterci tavola nel deserto?20 Ecco, egli percosse la roccia, e ne colarono acque, E ne traboccarono torrenti; Potrebbe egli eziandio dar del pane, O apparecchiar della carne al suo popolo?21 Perciò, il Signore, avendoli uditi, si adirò fieramente; Ed un fuoco si accese contro a Giacobbe, Ed anche l’ira gli montò contro ad Israele;22 Perciocchè non avevano creduto in Dio, E non si erano confidati nella sua salvazione;23 E pure egli aveva comandato alle nuvole di sopra, Ed aveva aperte le porte del cielo;24 Ed aveva fatta piovere sopra loro la manna da mangiare, Ed aveva loro dato del frumento del cielo.25 L’uomo mangiò del pane degli Angeli; Egli mandò loro della vivanda a sazietà.26 Egli fece levar nel cielo il vento orientale, E per la sua forza addusse l’Austro;27 E fece piover sopra loro della carne, a guisa di polvere; Ed uccelli, a guisa della rena del mare.28 E li fece cadere in mezzo al lor campo, D’intorno a’ lor padiglioni.29 Ed essi mangiarono, e furono grandemente satollati; E Iddio fece lor venire ciò che desideravano.30 Essi non si erano ancora stolti dalla lor cupidigia; Avevano ancora il cibo loro nella bocca,31 Quando l’ira montò a Dio contro a loro, Ed uccise i più grassi di loro, Ed abbattè la scelta d’Israele.32 Con tutto ciò peccarono ancora, E non credettero alle sue maraviglie.33 Laonde egli consumò i lor giorni in vanità, E gli anni loro in ispaventi.34 Quando egli li uccideva, essi lo richiedevano, E ricercavano di nuovo Iddio.35 E si ricordavano che Iddio era la lor Rocca, E che l’Iddio altissimo era il lor Redentore.36 Ma lo lusingavano colla lor bocca, E gli mentivano colla lor lingua;37 E il cuor loro non era diritto inverso lui, E non erano leali nel suo patto.38 E pure egli, che è pietoso, purgò la loro iniquità, e non li distrusse; E più e più volte racquetò l’ira sua, e non commosse tutto il suo cruccio;39 E si ricordò ch’erano carne; Un fiato che passa, e non ritorna40 Quante volte lo provocarono essi a sdegno nel deserto, E lo contristarono nella solitudine!41 E tornarono a tentare Iddio, E limitarono il Santo d’Israele.42 Essi non si erano ricordati della sua mano, Nè del giorno nel quale li aveva riscossi dal nemico.43 Come egli aveva eseguiti i suoi segni in Egitto, E i suoi miracoli nel territorio di Soan.44 Ed aveva cangiati i fiumi, e i rivi degli Egizi in sangue, Talchè essi non ne potevano bere.45 Ed aveva mandata contro a loro una mischia d’insetti che li mangiarono; E rane, che li distrussero.46 Ed aveva dati i lor frutti a’ bruchi, E le lor fatiche alle locuste.47 Ed aveva guastate le lor vigne colla gragnuola, E i lor sicomori colla tempesta.48 Ed aveva dati alla grandine i lor bestiami, E le lor gregge a’ folgori.49 Ed aveva mandato sopra loro l’ardore della sua ira, Indegnazione, cruccio e distretta; Una mandata d’angeli maligni.50 Ed aveva appianato il sentiero alla sua ira, E non aveva scampata l’anima loro dalla morte, Ed aveva dato il lor bestiame alla mortalità.51 Ed aveva percossi tutti i primogeniti in Egitto, E le primizie della forza ne’ tabernacoli di Cam.52 E ne aveva fatto partire il suo popolo, a guisa di pecore; E l’aveva condotto per lo deserto, come una mandra.53 E l’aveva guidato sicuramente, senza spavento; E il mare aveva coperti i lor nemici.54 Ed egli li aveva introdotti nella contrada della sua santità, Nel monte che la sua destra ha conquistato.55 Ed aveva scacciate le nazioni d’innanzi a loro, E le aveva fatte loro scadere in sorte di eredità, Ed aveva stanziate le tribù d’Israele nelle loro stanze.56 Ed avevano tentato, e provocato a sdegno l’Iddio altissimo, E non avevano osservate le sue testimonianze.57 Anzi si erano tratti indietro, E si erano portati dislealmente, Come i lor padri; E si erano rivolti come un arco fallace;58 E l’avevano provocato ad ira co’ loro alti luoghi, E commosso a gelosia colle loro sculture.59 Iddio aveva udite queste cose, e se n’era gravemente adirato, Ed aveva grandemente disdegnato Israele.60 Ed aveva abbandonato il tabernacolo di Silo; Il padiglione ch’egli aveva piantato per sua stanza fra gli uomini.61 Ed aveva abbandonata la sua forza, ad esser menata in cattività, E la sua gloria in man del nemico.62 Ed aveva dato il suo popolo alla spada, E si era gravemente adirato contro alla sua eredità.63 Il fuoco aveva consumati i suoi giovani; E le sue vergini non erano state lodate.64 I suoi sacerdoti erano caduti per la spada; E le sue vedove non avevano pianto.65 Poi il Signore si risvegliò, Come uno che fosse stato addormentato; Come un uomo prode, che dà gridi dopo il vino.66 E percosse i suoi nemici da tergo, E mise loro addosso un eterno vituperio.67 Ed avendo riprovato il tabernacolo di Giuseppe, E non avendo eletta la tribù di Efraim;68 Egli elesse la tribù di Giuda; Il monte di Sion, il quale egli ama.69 Ed edificò il suo santuario, a guisa di palazzi eccelsi; Come la terra ch’egli ha fondata in perpetuo.70 Ed elesse Davide, suo servitore, E lo prese dalle mandre delle pecore.71 Di dietro alle bestie allattanti Egli lo condusse a pascer Giacobbe, suo popolo; Ed Israele sua eredità.72 Ed egli li pasturò, secondo l’integrità del suo cuore; E li guidò, secondo il gran senno delle sue mani

1 Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,4 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;6 Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;10 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;11 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.12 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.13 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.14 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.16 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;18 És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?20 Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,23 És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.25 Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.28 És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.34 Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.35 És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;38 Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.39 Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.40 Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.42 Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;43 Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.47 Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.48 Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.51 És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.52 Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.53 És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.54 És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.55 És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;57 Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.58 Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;61 Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.62 És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.63 Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.70 És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.71 A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.72 És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.