1 IO amo il Signore; perciocchè egli ascolta La mia voce, e le mie supplicazioni.
2 Poichè egli ha inchinato a me il suo orecchio, Io lo invocherò tutti i giorni della mia vita.
3 I legami della morte mi avevano circondato, E le distrette del sepolcro mi avevano colto; Io aveva scontrata angoscia e cordoglio.
4 Ma io invocai il Nome del Signore, Dicendo: Deh! Signore, libera l’anima mia.
5 Il Signore è pietoso e giusto; E il nostro Dio è misericordioso.
6 Il Signore guarda i semplici; Io era ridotto in misero stato, Ed egli mi ha salvato.
7 Ritorna, anima mia, al tuo riposo; Perciocchè il Signore ti ha fatta la tua retribuzione.
8 Poichè, o Signore, tu hai ritratta l’anima mia da morte, Gli occhi miei da lagrime, I miei piedi da caduta;
9 Io camminerò nel tuo cospetto Nella terra de’ viventi
10 Io ho creduto, e però certo io parlerò. Io era grandemente afflitto;
11 Io diceva nel mio smarrimento: Ogni uomo è bugiardo.
12 Che renderò io al Signore? Tutti i suoi beneficii son sopra me.
13 Io prenderò il calice delle salvazioni, E predicherò il Nome del Signore.
14 Io pagherò i miei voti al Signore, Ora in presenza di tutto il suo popolo.
15 La morte de’ santi del Signore È preziosa nel suo cospetto.
16 Deh! Signore, esaudiscimi; perciocchè io son tuo servitore; Io son tuo servitore, figliuolo della tua servente; Tu hai sciolti i miei legami.
17 Io ti sacrificherò sacrificio di lode, E predicherò il Nome del Signore.
18 Io pagherò i miei voti al Signore, Ora in presenza di tutto il suo popolo;
19 Ne’ cortili della Casa del Signore, In mezzo di te, o Gerusalemme. Alleluia
1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.
15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.
16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,
19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!