1 IO amo il Signore; perciocchè egli ascolta La mia voce, e le mie supplicazioni.2 Poichè egli ha inchinato a me il suo orecchio, Io lo invocherò tutti i giorni della mia vita.3 I legami della morte mi avevano circondato, E le distrette del sepolcro mi avevano colto; Io aveva scontrata angoscia e cordoglio.4 Ma io invocai il Nome del Signore, Dicendo: Deh! Signore, libera l’anima mia.5 Il Signore è pietoso e giusto; E il nostro Dio è misericordioso.6 Il Signore guarda i semplici; Io era ridotto in misero stato, Ed egli mi ha salvato.7 Ritorna, anima mia, al tuo riposo; Perciocchè il Signore ti ha fatta la tua retribuzione.8 Poichè, o Signore, tu hai ritratta l’anima mia da morte, Gli occhi miei da lagrime, I miei piedi da caduta;9 Io camminerò nel tuo cospetto Nella terra de’ viventi10 Io ho creduto, e però certo io parlerò. Io era grandemente afflitto;11 Io diceva nel mio smarrimento: Ogni uomo è bugiardo.12 Che renderò io al Signore? Tutti i suoi beneficii son sopra me.13 Io prenderò il calice delle salvazioni, E predicherò il Nome del Signore.14 Io pagherò i miei voti al Signore, Ora in presenza di tutto il suo popolo.15 La morte de’ santi del Signore È preziosa nel suo cospetto.16 Deh! Signore, esaudiscimi; perciocchè io son tuo servitore; Io son tuo servitore, figliuolo della tua servente; Tu hai sciolti i miei legami.17 Io ti sacrificherò sacrificio di lode, E predicherò il Nome del Signore.18 Io pagherò i miei voti al Signore, Ora in presenza di tutto il suo popolo;19 Ne’ cortili della Casa del Signore, In mezzo di te, o Gerusalemme. Alleluia

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!