1 PERCHÈ tumultuano le genti, E mormorano i popoli cose vane?

2 I re della terra si ritrovano, Ed i principi consigliano insieme, Contro al Signore, e contro al suo Unto;

3 Dicendo: Rompiamo i lor legami, E gettiam via da noi le lor funi.

4 Colui che siede ne’ cieli ne riderà; Il Signore si befferà di loro.

5 Allora parlerà loro nella sua ira, E li renderà smarriti nel suo cruccio acceso;

6 E dirà: Pur nondimeno ho io consacrato il mio Re Sopra Sion, monte della mia santità

7 Io spiegherò il decreto; Il Signore mi ha detto: Tu sei il mio figliuolo; Oggi io t’ho generato.

8 Chiedimi, ed io ti darò per eredità le genti, Ed i confini della terra per tua possessione.

9 Tu le fiaccherai con una verga di ferro; Tu le triterai come un testo di vasellaio

10 Ora dunque, o re, siate savi; Giudici della terra, ricevete correzione.

11 Servite al Signore con timore, E gioite con tremore.

12 Baciate il figliuolo, che talora egli non si adiri, E che voi non periate nella vostra via, Quando l’ira sua si sarà pure un poco accesa. Beati tutti coloro che si confidano in lui

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:

3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!