1 Salmo di Asaf. IL Signore, l’Iddio degl’iddii, ha parlato, ed ha gridato alla terra, Dal sol Levante, infino al Ponente.2 Iddio è apparito in gloria, Da Sion, luogo di compiuta bellezza.3 L’Iddio nostro verrà, e non se ne starà cheto; Egli avrà davanti a sè un fuoco divorante, E d’intorno a sè una forte tempesta.4 Egli griderà da alto al cielo, Ed alla terra, per giudicare il suo popolo;5 E dirà: Adunatemi i miei santi, I quali han fatto meco patto con sacrificio.6 E i cieli racconteranno la sua giustizia; Perciocchè egli è Iddio Giudice. Sela7 Ascolta, popol mio, ed io parlerò; Ascolta, Israele, ed io ti farò le mie protestazioni. Io sono Iddio, l’Iddio tuo.8 Io non ti riprenderò per li tuoi sacrificii, Nè per li tuoi olocausti che mi sono continuamente presentati.9 Io non prenderò giovenchi dalla tua casa, Nè becchi dalle tue mandre.10 Perciocchè mie sono tutte le bestie delle selve; Mio è tutto il bestiame che è in mille monti.11 Io conosco tutti gli uccelli de’ monti; E le fiere della campagna sono a mio comando.12 Se io avessi fame, io non te lo direi; Perciocchè il mondo, e tutto quello ch’è in esso, è mio.13 Mangio io carne di tori, O bevo io sangue di becchi?14 Sacrifica lode a Dio, E paga all’Altissimo i tuoi voti.15 E invocami nel giorno della distretta, Ed io te ne trarrò fuori, e tu mi glorificherai16 Ma all’empio Iddio ha detto: Che hai tu da far a raccontare i miei statuti, Ed a recarti il mio patto in bocca?17 Conciossiachè tu odii correzione, E getti dietro a te le mie parole.18 Se tu vedi un ladro, tu prendi piacere d’essere in sua compagnia; E la tua parte è con gli adulteri.19 Tu metti la tua bocca al male, E la tua lingua congegna frode.20 Tu siedi, e parli contro al tuo fratello, E metti biasimo sopra il figliuol di tua madre.21 Tu hai fatte queste cose, ed io mi sono taciuto; E tu hai pensato, che del tutto io era simile a te. Io ti arguirò, e te le spiegherò in su gli occhi.22 Deh! intendete questo, voi che dimenticate Iddio; Che talora io non rapisca, e non vi sia alcuno che riscuota.23 Chi sacrifica lode mi glorifica, E chi addirizza la sua via, Io gli mostrerò la salute di Dio

1 Asáf zsoltára.2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.