1 Salmo di Asaf. IL Signore, l’Iddio degl’iddii, ha parlato, ed ha gridato alla terra, Dal sol Levante, infino al Ponente.

2 Iddio è apparito in gloria, Da Sion, luogo di compiuta bellezza.

3 L’Iddio nostro verrà, e non se ne starà cheto; Egli avrà davanti a sè un fuoco divorante, E d’intorno a sè una forte tempesta.

4 Egli griderà da alto al cielo, Ed alla terra, per giudicare il suo popolo;

5 E dirà: Adunatemi i miei santi, I quali han fatto meco patto con sacrificio.

6 E i cieli racconteranno la sua giustizia; Perciocchè egli è Iddio Giudice. Sela

7 Ascolta, popol mio, ed io parlerò; Ascolta, Israele, ed io ti farò le mie protestazioni. Io sono Iddio, l’Iddio tuo.

8 Io non ti riprenderò per li tuoi sacrificii, Nè per li tuoi olocausti che mi sono continuamente presentati.

9 Io non prenderò giovenchi dalla tua casa, Nè becchi dalle tue mandre.

10 Perciocchè mie sono tutte le bestie delle selve; Mio è tutto il bestiame che è in mille monti.

11 Io conosco tutti gli uccelli de’ monti; E le fiere della campagna sono a mio comando.

12 Se io avessi fame, io non te lo direi; Perciocchè il mondo, e tutto quello ch’è in esso, è mio.

13 Mangio io carne di tori, O bevo io sangue di becchi?

14 Sacrifica lode a Dio, E paga all’Altissimo i tuoi voti.

15 E invocami nel giorno della distretta, Ed io te ne trarrò fuori, e tu mi glorificherai

16 Ma all’empio Iddio ha detto: Che hai tu da far a raccontare i miei statuti, Ed a recarti il mio patto in bocca?

17 Conciossiachè tu odii correzione, E getti dietro a te le mie parole.

18 Se tu vedi un ladro, tu prendi piacere d’essere in sua compagnia; E la tua parte è con gli adulteri.

19 Tu metti la tua bocca al male, E la tua lingua congegna frode.

20 Tu siedi, e parli contro al tuo fratello, E metti biasimo sopra il figliuol di tua madre.

21 Tu hai fatte queste cose, ed io mi sono taciuto; E tu hai pensato, che del tutto io era simile a te. Io ti arguirò, e te le spiegherò in su gli occhi.

22 Deh! intendete questo, voi che dimenticate Iddio; Che talora io non rapisca, e non vi sia alcuno che riscuota.

23 Chi sacrifica lode mi glorifica, E chi addirizza la sua via, Io gli mostrerò la salute di Dio

1 Asáf zsoltára.

2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.