1 BEATI coloro che sono intieri di via, Che camminano nella Legge del Signore.

2 Beati coloro che guardano le sue testimonianze, Che lo cercano con tutto il cuore;

3 I quali eziandio non operano iniquità; Anzi camminano nelle sue vie

4 Tu hai ordinato che i tuoi comandamenti Sieno strettamente osservati.

5 Oh! sieno pure addirizzate le mie vie, Per osservare i tuoi statuti.

6 Allora io non sarò svergognato, Quando io riguarderò a tutti i tuoi comandamenti

7 Io ti celebrerò con dirittura di cuore, Quando io avrò imparate le leggi della tua giustizia.

8 Io osserverò i tuoi statuti; Non abbandonarmi del tutto

9 Come renderà il fanciullo la sua via pura? Prendendo guardia ad essa secondo la tua parola

10 Io ti ho cercato con tutto il mio cuore; Non lasciarmi deviar da’ tuoi comandamenti

11 Io ho riposta la tua parola nel mio cuore; Acciocchè io non pecchi contro a te

12 Tu sei benedetto, o Signore; Insegnami i tuoi statuti

13 Io ho colle mie labbra raccontate Tutte le leggi della tua bocca.

14 Io gioisco nella via delle tue testimonianze, Come per tutte le ricchezze del mondo.

15 Io ragiono de’ tuoi comandamenti, E riguardo a’ tuoi sentieri.

16 Io mi diletto ne’ tuoi statuti; Io non dimenticherò le tue parole

17 Fa’ del bene al tuo servitore, Ed io viverò, ed osserverò la tua parola

18 Apri gli occhi miei, ed io riguarderò Le maraviglie della tua Legge

19 Io son forestiere in terra; Non nascondermi i tuoi comandamenti

20 L’anima mia si stritola di affezione Alle tue leggi in ogni tempo

21 Tu sgridi i superbi maledetti Che deviano da’ tuoi comandamenti

22 Togli d’addosso a me il vituperio e lo sprezzo; Perciocchè io ho guardate le tue testimonianze

23 Eziandio, mentre i principi sedevano, e ragionavano contro a me, Il tuo servitore ha meditato ne’ tuoi statuti

24 Ed anche le tue testimonianze sono i miei diletti Ed i miei consiglieri

25 L’anima mia è attaccata alla polvere; Vivificami secondo la tua parola

26 Io ti ho narrate le mie vie, e tu mi hai risposto; Insegnami i tuoi statuti.

27 Fammi intender la via de’ tuoi comandamenti, Ed io ragionerò delle tue maraviglie

28 L’anima mia stilla di cordoglio; Sollevami secondo le tue parole.

29 Rimuovi da me la via della menzogna; E fammi dono della tua Legge

30 Io ho scelta la via della verità; Io mi son proposte le tue leggi.

31 Io mi son tenuto alle tue testimonianze; Signore, non lasciar che io sia confuso.

32 Correrò nella via de’ tuoi comandamenti, Quando tu mi avrai allargato il cuore

33 Insegnami, Signore, la via de’ tuoi statuti; Ed io la guarderò infino al fine.

34 Dammi intelletto, ed io guarderò la tua Legge; E l’osserverò con tutto il cuore

35 Conducimi per lo sentiero de’ tuoi comandamenti; Perciocchè io mi diletto in esso.

36 Inchina il mio cuore alle tue testimonianze, E non a cupidigia

37 Storna gli occhi miei, che non riguardino a vanità; Vivificami nelle tue vie

38 Attieni la tua parola al tuo servitore, Il quale è tutto intento al tuo timore

39 Rimuovi da me il mio vituperio, del quale io temo; Perciocchè le tue leggi son buone

40 Ecco, io desidero affettuosamente i tuoi comandamenti; Vivificami nella tua giustizia

41 Ed avvenganmi le tue benignità, o Signore; E la tua salute, secondo la tua parola.

42 Ed io risponderò a colui che mi fa vituperio; Perciocchè io mi confido nella tua parola

43 E non ritrarmi del tutto dalla bocca la parola della verità; Perciocchè io spero nelle tue leggi.

44 Ed io osserverò la tua Legge del continuo, In sempiterno

45 E camminerò al largo; Perciocchè io ho ricercati i tuoi comandamenti.

46 E parlerò delle tue testimonianze davanti ai re, E non sarò svergognato.

47 E mi diletterò ne’ tuoi comandamenti, I quali io amo.

48 Ed alzerò le palme delle mie mani a’ tuoi comandamenti, i quali io amo; E mediterò ne’ tuoi statuti

49 Ricordati della parola detta al tuo servitore, Sopra la quale tu mi hai fatto sperare

50 Questa è la mia consolazione nella mia afflizione, Che la tua parola mi ha vivificato

51 I superbi mi hanno grandemente schernito; Ma io non mi sono stornato dalla tua Legge

52 Signore, io mi son ricordato de’ tuoi giudicii ab antico; E mi son consolato

53 Tremito mi occupa, per gli empi Che abbandonano la tua Legge

54 I tuoi statuti sono stati i miei cantici Nella dimora de’ miei pellegrinaggi

55 O Signore, di notte io mi son ricordato del tuo Nome, Ed ho osservata la tua Legge.

56 Questo mi è avvenuto, Perciocchè io ho guardati i tuoi comandamenti

57 Il Signore è la mia parte; Io ho detto di osservare le tue parole

58 Io ti ho supplicato con tutto il cuore; Abbi pietà di me, secondo la tua parola

59 Io ho fatta ragione delle mie vie; Ed ho rivolti i miei piedi alle tue testimonianze.

60 Io mi sono affrettato, e non mi sono indugiato D’osservare i tuoi comandamenti

61 Schiere d’empi mi hanno predato; Ma però non ho dimenticata la tua Legge

62 Io mi levo a mezzanotte, per celebrarti, Per le leggi della tua giustizia

63 Io son compagno di tutti quelli che ti temono, Ed osservano i tuoi comandamenti

64 Signore, la terra è piena della tua benignità; Insegnami i tuoi statuti

65 Signore, tu hai usata beneficenza inverso il tuo servitore, Secondo la tua parola.

66 Insegnami buon senno ed intendimento; Perciocchè io credo a’ tuoi comandamenti

67 Avanti che io fossi afflitto, io andava errando; Ma ora osservo la tua parola

68 Tu sei buono e benefattore; Insegnami i tuoi statuti

69 I superbi hanno acconciate delle bugie contro a me; Ma io con tutto il cuore guarderò i tuoi comandamenti.

70 Il cuor loro è condenso come grasso; Ma io mi diletto nella tua Legge

71 Egli è stato buono per me, che io sono stato afflitto; Acciocchè io impari i tuoi statuti

72 La Legge della tua bocca mi è migliore Che le migliaia d’oro e d’argento

73 Le tue mani mi hanno fatto e formato; Dammi intelletto, ed io imparerò i tuoi comandamenti

74 Quelli che ti temono mi vedranno, e si rallegreranno; Perciocchè io ho sperato nella tua parola

75 O Signore, io so che i tuoi giudicii non sono altro che giustizia; E che ciò che mi hai afflitto è stato fedeltà

76 Deh! sia la tua benignità per consolarmi, Secondo la tua parola, detta al tuo servitore.

77 Avvenganmi le tue misericordie, acciocchè io viva; Perciocchè la tua Legge è ogni mio diletto

78 Sien confusi i superbi, perciocchè a torto mi sovvertono; Ma io medito ne’ tuoi comandamenti.

79 Rivolgansi a me quelli che ti temono. E quelli che conoscono le tue testimonianze

80 Sia il mio cuore intiero ne’ tuoi statuti; Acciocchè io non sia confuso

81 L’anima mia vien meno dietro alla tua salute; Io spero nella tua parola.

82 Gli occhi miei vengono meno dietro alla tua parola, Dicendo: Quando mi consolerai tu?

83 Perciocchè io son divenuto come un otro al fumo; E pur non ho dimenticati i tuoi statuti

84 Quanti hanno da essere i giorni del tuo servitore? Quando farai giudicio sopra quelli che mi perseguitano?

85 I superbi mi hanno cavate delle fosse; Il che non è secondo la tua Legge.

86 Tutti i tuoi comandamenti son verità; Essi mi perseguitano a torto; soccorrimi.

87 Mi hanno pressochè distrutto ed atterrato; Ma io non ho abbandonati i tuoi comandamenti

88 Vivificami secondo la tua benignità, Ed io osserverò la testimonianza della tua bocca

89 O Signore, la tua parola è in eterno; Ella è stabile ne’ cieli.

90 La tua verità è per ogni età; Tu hai stabilita la terra, ed ella sta ferma.

91 Il cielo e la terra stanno anche oggi fermi, per li tuoi ordini, Perciocchè ogni cosa è al tuo servigio

92 Se la tua Legge non fosse stata ogni mio diletto, Io già sarei perito nella mia afflizione

93 Giammai non dimenticherò i tuoi comandamenti; Perciocchè per essi tu mi hai vivificato

94 Io son tuo, salvami; Perciocchè io ho ricercati i tuoi comandamenti

95 Gli empi mi hanno atteso, per farmi perire; Ma io ho considerate le tue testimonianze

96 Io ho veduto che tutte le cose le più perfette hanno fine; Ma il tuo comandamento è d’una grandissima distesa

97 Oh! quanto amo la tua Legge! Ella è la mia meditazione di tutti i giorni

98 Per li tuoi comandamenti tu mi rendi più savio che i miei nemici; Perciocchè quelli in perpetuo sono miei.

99 Io son più intendente che tutti i miei dottori; Perciocchè le tue testimonianze son la mia meditazione.

100 Io son più avveduto che i vecchi; Perciocchè io ho guardati i tuoi comandamenti

101 Io ho rattenuti i miei piedi da ogni sentiero malvagio; Acciocchè io osservi la tua parola

102 Io non mi sono stornato dalle tue leggi; Perciocchè tu mi hai ammaestrato

103 Oh! quanto son dolci le tue parole al mio palato! Son più dolci che miele alla mia bocca.

104 Io son divenuto avveduto per li tuoi comandamenti; Perciò, odio ogni sentiero di falsità

105 La tua parola è una lampana al mio piè, Ed un lume al mio sentiero

106 Io ho giurato, e l’atterrò, Di osservare le leggi della tua giustizia

107 Io son sommamente afflitto; O Signore, vivificami secondo la tua parola

108 Deh! Signore, gradisci le offerte volontarie della mia bocca, Ed insegnami le tue leggi

109 Io ho l’anima mia del continuo in palma di mano; E pur non ho dimenticata la tua Legge.

110 Gli empi mi hanno tesi de’ lacci; E pur non mi sono sviato da’ tuoi comandamenti

111 Le tue testimonianze son la mia eredità in perpetuo; Perciocchè esse son la letizia del mio cuore.

112 Io ho inchinato il mio cuore a mettere in opera i tuoi statuti, In perpetuo, infino al fine

113 Io odio i discorsi; Ma amo la tua Legge

114 Tu sei il mio nascondimento, ed il mio scudo; Io spero nella tua parola

115 Ritraetevi da me, maligni; Ed io guarderò i comandamenti del mio Dio

116 Sostienmi, secondo la tua parola, ed io viverò; E non rendermi confuso della mia speranza.

117 Confortami, ed io sarò salvato; E riguarderò del continuo a’ tuoi statuti

118 Tu calpesti tutti quelli che si sviano da’ tuoi statuti; Perciocchè la lor frode è una cosa falsa.

119 Tu riduci al niente tutti gli empi della terra, come schiume; Perciò io amo le tue testimonianze.

120 La mia carne si raccapriccia tutta per lo spavento di te; Ed io temo de’ tuoi giudicii

121 Io ho fatto ciò che è diritto e giusto; Non abbandonarmi a quelli che mi oppressano.

122 Da’ sicurtà per lo tuo servitore in bene, E non lasciar che i superbi mi oppressino

123 Gli occhi miei vengono meno dietro alla tua salute, Ed alla parola della tua giustizia

124 Opera inverso il tuo servitore secondo la tua benignità, Ed insegnami i tuoi statuti.

125 Io son tuo servitore; dammi intelletto; Acciocchè io possa conoscere le tue testimonianze

126 Egli è tempo che il Signore operi; Essi hanno annullata la tua Legge

127 Perciò io amo i tuoi comandamenti più che oro; Anzi più che oro finissimo.

128 Perciò approvo, come diritti, tutti i tuoi comandamenti intorno ad ogni cosa; Ed odio ogni sentiero di menzogna

129 Le tue testimonianze son cose maravigliose; Perciò l’anima mia le ha guardate

130 La dichiarazione delle tue parole allumina, E dà intelletto a’ semplici

131 Io ho aperta la bocca, ed ho ansato; Perciocchè io ho bramati i tuoi comandamenti

132 Riguarda a me, ed abbi pietà di me, Secondo ch’è ragionevole di fare inverso quelli che amano il tuo Nome

133 Ferma i miei passi nella tua parola; E non lasciare che alcuna iniquità signoreggi sopra me

134 Riscuotimi dall’oppressione degli uomini; Ed io osserverò i tuoi comandamenti

135 Fa’ rilucere il tuo volto sopra il tuo servitore;

136 Ed insegnami i tuoi statuti. Ruscelli d’acque mi scendono giù dagli occhi; Perciocchè la tua Legge non è osservata

137 O Signore, tu sei giusto, E i tuoi giudicii son diritti.

138 Tu hai strettamente comandata la giustizia, E la verità delle tue testimonianze

139 Il mio zelo mi consuma; Perciocchè i miei nemici hanno dimenticate le tue parole

140 La tua parola è sommamente purgata; E però il tuo servitore l’ama

141 Io son piccolo e sprezzato; Ma però non ho dimenticati i tuoi comandamenti

142 La tua giustizia è una giustizia eterna, E la tua Legge è verità

143 Tribolazione e distretta mi hanno colto; Ma i tuoi comandamenti sono i miei diletti.

144 Le tue testimonianze sono una giustizia eterna; Dammi intelletto, ed io viverò

145 Io ho gridato con tutto il cuore; rispondimi, Signore; Ed io guarderò i tuoi statuti.

146 Io ti ho invocato; salvami, Ed io osserverò le tue testimonianze

147 Io mi son fatto avanti all’alba, ed ho gridato; Io ho sperato nella tua parola.

148 Gli occhi miei prevengono le vigilie della notte. Per meditar nella tua parola

149 Ascolta la mia voce, secondo la tua benignità; O Signore, vivificami, secondo che tu hai ordinato

150 Quelli che vanno dietro a scelleratezza, E si sono allontanati dalla tua Legge, si sono accostati a me.

151 O Signore, tu sei vicino; E tutti i tuoi comandamenti son verità

152 Gran tempo è che io so questo delle tue testimonianze, Che tu le hai stabilite in eterno

153 Riguarda alla mia afflizione, e trammene fuori; Perciocchè io non ho dimenticata la tua Legge.

154 Dibatti la mia lite, e riscuotimi; Vivificami, secondo la tua parola

155 La salute è lungi dagli empi; Perciocchè non ricercano i tuoi statuti

156 Le tue misericordie son grandi, Signore; Vivificami secondo ciò che hai ordinato

157 I miei persecutori ed i miei nemici son molti; Ma io non mi sono deviato dalle tue testimonianze

158 Io ho veduti i disleali, e ne ho sentita gran noia; Perciocchè non osservano la tua parola

159 Vedi quanto amo i tuoi comandamenti! Signore, vivificami, secondo la tua benignità

160 La somma della tua parola è verità; E tutte le leggi della tua giustizia sono in eterno

161 I principi m’hanno perseguitato senza cagione; Ma il mio cuore ha spavento della tua parola

162 Io mi rallegro per la tua parola, Come una persona che avesse trovate grandi spoglie

163 Io odio ed abbomino la menzogna; Ma io amo la tua Legge

164 Io ti lodo sette volte il dì, Per li giudicii della tua giustizia

165 Quelli che amano la tua Legge godono di molta pace; E non vi è alcuno intoppo per loro

166 Signore, io ho sperato nella tua salute; Ed ho messi in opera i tuoi comandamenti

167 L’anima mia ha osservate le tue testimonianze; Ed io le ho grandemente amate.

168 Io ho osservati i tuoi comandamenti, e le tue testimonianze; Perciocchè tutte le mie vie sono nel tuo cospetto

169 Pervenga il mio grido al tuo cospetto, o Signore; Dammi intelletto, secondo la tua parola.

170 Venga la mia supplicazione in tua presenza; Riscuotimi, secondo la tua parola

171 Le mie labbra sgorgheranno lode, Quando tu mi avrai insegnati i tuoi statuti

172 La mia lingua ragionerà della tua parola; Perciocchè tutti i tuoi comandamenti son giustizia

173 Siami in aiuto la tua mano; Perciocchè io ho eletti i tuoi comandamenti.

174 Signore, io ho desiderata la tua salute; E la tua Legge è ogni mio diletto

175 Viva l’anima mia, ed ella ti loderà; E soccorranmi i tuoi ordinamenti

176 Io vo errando, come una pecora smarrita; cerca il tuo servitore; Perciocchè io non ho dimenticati i tuoi comandamenti

1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.

3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.

4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.

5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!

6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!

9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.

17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!

23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.

24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.

31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.

34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.

35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.

40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.

49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!

50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.

52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.

53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.

57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.

62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.

70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?

85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]

86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.

89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.

96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.

103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.

113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.

114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.

119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.

121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.

129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.

130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.

131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.

133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!

135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.

140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.

142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.

144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.

147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.

151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.

153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!

154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.

156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.

158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.

162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.

169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.

173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.

175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!