1 Prière de l'affligé étant dans l'angoisse, et répandant sa plainte devant l'Eternel. Eternel! écoute ma prière, et que mon cri vienne jusqu’à toi.

2 Ne cache point ta face arrière de moi; au jour que je suis en détresse, prête l'oreille à ma requête; au jour que je t'invoque, hâte-toi, réponds-moi.

3 Car mes jours se sont évanouis comme la fumée, et mes os sont desséchés comme un foyer.

4 Mon cœur a été frappé, et est devenu sec comme l'herbe, parce que j'ai oublié de manger mon pain.

5 Mes os sont attachés à ma chair, à cause de la voix de mon gémissement.

6 Je suis devenu semblable au cormoran du désert; et je suis comme la chouette des lieux sauvages.

7 Je veille, et je suis semblable au passereau, qui est seul sur le toit.

8 Mes ennemis me disent tous les jours des outrages, et ceux qui sont furieux contre moi, jurent contre moi.

9 Parce que j'ai mangé la cendre comme le pain, et que j'ai mêlé ma boisson de pleurs.

10 A cause de ta colère et de ton indignation : parce qu'après m'avoir élevé bien haut, tu m'as jeté par terre.

11 Mes jours sont comme l'ombre qui décline, et je deviens sec comme l'herbe.

12 Mais toi, ô Eternel! tu demeures éternellement, et ta mémoire est d'âge en âge.

13 Tu te lèveras, [et] tu auras compassion de Sion; car il est temps d'en avoir pitié, parce que le temps assigné est échu.

14 Car tes serviteurs sont affectionnés à ses pierres, et ont pitié de sa poudre.

15 Alors les nations redouteront le Nom de l’Eternel, et tous les Rois de la terre, ta gloire.

16 Quand l'Eternel aura édifié Sion; quand il aura été vu en sa gloire;

17 Quand il aura eu égard à la prière du désolé, et qu'il n'aura point méprisé leur supplication.

18 Cela sera enregistré pour la génération à venir, le peuple qui sera créé louera l'Eternel,

19 De ce qu'il aura jeté la vue du haut lieu de sa sainteté, et que l'Eternel aura regardé des cieux en la terre,

20 Pour entendre le gémissement des prisonniers, [et] pour délier ceux qui étaient dévoués à la mort;

21 Afin qu'on annonce le Nom de l’Eternel dans Sion, et sa louange dans Jérusalem;

22 Quand les peuples se seront joints ensemble et les Royaumes aussi, pour servir l'Eternel.

23 Il a abattu ma force en chemin, il a abrégé mes jours.

24 J'ai dit : mon Dieu, ne m'enlève point au milieu de mes jours! Tes ans [durent] d'âge en âge.

25 Tu as jadis fondé la terre, et les cieux sont l'ouvrage de tes mains.

26 Ils périront, mais tu seras permanent, et eux tous s'envieilliront comme un vêtement; tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.

27 Mais toi, [tu es toujours] le même; et tes ans ne seront jamais achevés.

28 Les enfants de tes serviteurs habiteront [près de toi], et leur race sera établie devant toi.

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]