1 Célébrez l'Eternel, car il est bon, parce que sa bonté demeure à toujours.

2 Que ceux-là le disent, qui sont les rachetés de l'Eternel, lesquels il a rachetés de la main de l'oppresseur;

3 Et ceux aussi qu'il a ramassés des pays d'Orient et d'Occident, d'Aquilon et de Midi.

4 Ils étaient errants par le désert, en un chemin solitaire, [et] ils ne trouvaient aucune ville habitée.

5 Ils étaient affamés et altérés, l'âme leur défaillait.

6 Alors ils ont crié vers l'Eternel dans leur détresse; il les a délivrés de leurs angoisses,

7 Et les a conduits au droit chemin pour aller en une ville habitée.

8 Qu'ils célèbrent envers l'Eternel sa gratuité, et ses merveilles envers les fils des hommes :

9 Parce qu'il a désaltéré l'âme altérée, et rassasié de ses biens l'âme affamée.

10 Ceux qui demeurent dans les ténèbres, et dans l'ombre de la mort, garrottés d'affliction et de fer;

11 Parce qu'ils ont été rebelles aux paroles du [Dieu] Fort, et qu'ils ont rejeté par mépris le conseil du Souverain;

12 Et il a humilié leur cœur par le travail, [et] ils ont été abattus, sans qu'il y eût personne qui les aidât.

13 Alors ils ont crié vers l'Eternel en leur détresse, [et] il les a délivrés de leurs angoisses.

14 Il les a tirés hors des ténèbres, et de l'ombre de la mort, et il a rompu leurs liens.

15 Qu'ils célèbrent envers l'Eternel sa gratuité, et ses merveilles envers les fils des hommes.

16 Parce qu'il a brisé les portes d'airain, et cassé les barreaux de fer.

17 Les fols qui sont affligés à cause de leur transgression, et à cause de leurs iniquités;

18 Leur âme a en horreur toute viande, et ils touchent aux portes de la mort.

19 Alors ils ont crié vers l'Eternel dans leur détresse, [et] il les a délivrés de leurs angoisses.

20 Il envoie sa parole, et les guérit, et il [les] délivre de leurs tombeaux.

21 Qu'ils célèbrent envers l'Eternel sa gratuité, et ses merveilles envers les fils des hommes.

22 Et qu'ils sacrifient des sacrifices d'actions de grâces, et qu'ils racontent ses œuvres en chantant de joie.

23 Ceux qui descendent sur la mer dans des navires, faisant commerce parmi les grandes eaux,

24 Qui voient les œuvres de l'Eternel, et ses merveilles dans les lieux profonds,

25 (Car il commande, et fait comparaître le vent de tempête, qui élève les vagues de la mer.)

26 Ils montent aux cieux, ils descendent aux abîmes; leur âme se fond d'angoisse.

27 Ils branlent, et chancellent comme un homme ivre, et toute leur sagesse leur manque.

28 Alors ils crient vers l'Eternel dans leur détresse, et il les tire hors de leurs angoisses.

29 Il arrête la tourmente, [la changeant] en calme, et les ondes sont calmes.

30 Puis ils se réjouissent de ce qu'elles sont apaisées, et il les conduit au port qu'ils désiraient.

31 Qu'ils célèbrent envers l'Eternel sa gratuité, et ses merveilles envers les fils des hommes;

32 Et qu'ils l'exaltent dans la congrégation du peuple, et le louent dans l'assemblée des Anciens.

33 Il réduit les fleuves en désert, et les sources d'eaux en sécheresse;

34 Et la terre fertile en terre salée, à cause de la malice de ceux qui y habitent.

35 Il réduit le désert en des étangs d'eaux, et la terre sèche en des sources d'eaux;

36 Et il y fait habiter ceux qui étaient affamés, tellement qu'ils y bâtissent des villes habitables.

37 Et sèment les champs, et plantent des vignes qui rendent du fruit tous les ans.

38 Il les bénit, et ils sont fort multipliés, et il ne laisse point diminuer leur bétail.

39 Puis ils se diminuent, et sont humiliés par l'oppression, le mal, et l'ennui.

40 Il répand le mépris sur les principaux, et les fait errer par des lieux hideux, où il n'y a point de chemin.

41 Mais il tire le pauvre hors de l'affliction, et donne les familles comme par troupeaux.

42 Les hommes droits voient cela, et s'en réjouissent; mais toute iniquité a la bouche fermée.

43 Quiconque est sage, prendra garde à ces choses, afin qu'on considère les bontés de l'Eternel.

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;

3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.

4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.

7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!

10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.

14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.

18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.

20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.

21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,

22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!

23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,

24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.

25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.

29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.

31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!

32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!

33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.

37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.

40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.

41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.

43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!