1 ALEPH. Bienheureux [sont] ceux qui sont intègres en leur voie, qui marchent en la Loi de l'Eternel.
2 Bienheureux sont ceux qui gardent ses témoignages, et qui le cherchent de tout leur cœur;
3 Qui aussi ne font point d'iniquité, [et] qui marchent dans ses voies.
4 Tu as donné tes commandements afin qu'on les garde soigneusement.
5 Qu'il te plaise, ô Dieu! que mes voies soient bien dressées, pour garder tes statuts.
6 Et je ne rougirai point de honte, quand je regarderai à tous tes commandements.
7 Je te célébrerai avec droiture de cœur, quand j'aurai appris les ordonnances de ta justice.
8 Je veux garder tes statuts; ne me délaisse point entièrement.
9 BETH. Par quel moyen le jeune homme rendra-t-il pure sa voie? Ce sera en y prenant garde selon ta parole.
10 Je t'ai recherché de tout mon cœur, ne me fais point fourvoyer de tes commandements.
11 J'ai serré ta parole dans mon cœur, afin que je ne pèche point contre toi.
12 Eternel! tu es béni; enseigne-moi tes statuts.
13 J'ai raconté de mes lèvres toutes les ordonnances de ta bouche.
14 Je me suis réjoui dans le chemin de tes témoignages, comme si j'eusse eu toutes les richesses du monde.
15 Je m'entretiendrai de tes commandements, et je regarderai à tes sentiers.
16 Je prends plaisir à tes statuts, et je n'oublierai point tes paroles.
17 GUIMEL. Fais ce bien à ton serviteur que.je vive, et je garderai ta parole.
18 Dessille mes yeux, afin que je regarde aux merveilles de ta Loi.
19 Je suis voyageur en la terre; ne cache point de moi tes commandements.
20 Mon âme est toute embrasée de l'affection qu'elle a de tout temps pour tes ordonnances.
21 Tu as rudement tancé les orgueilleux maudits, qui se détournent de tes commandements.
22 Ote de dessus moi l'opprobre et le mépris; car j'ai gardé tes témoignages.
23 Même les principaux se sont assis [et] ont parlé contre moi, pendant que ton serviteur s'entretenait de tes statuts.
24 Aussi tes témoignages [sont] mes plaisirs, [et] les gens de mon conseil.
25 DALETH. Mon âme est attachée à la poudre; fais-moi revivre selon ta parole.
26 Je t'ai déclaré au long mes voies, et tu m'as répondu; enseigne-moi tes statuts.
27 Fais-moi entendre la voie de tes commandements, et je discourrai de tes merveilles.
28 Mon âme s'est fondue d'ennui, relève moi selon tes paroles.
29 Eloigne de moi la voie du mensonge, et me donne gratuitement ta Loi.
30 J'ai choisi la voie de la vérité, et je me suis proposé tes ordonnances.
31 J'ai été attaché à tes témoignages, ô Eternel! ne me fais point rougir de honte.
32 Je courrai par la voie de tes commandements, quand tu auras mis mon cœur au large.
33 HE. Eternel, enseigne-moi la voie de tes statuts, et je la garderai jusques au bout.
34 Donne-moi de l'intelligence; je garderai ta Loi, et je l'observerai de tout [mon] cœur.
35 Fais-moi marcher dans le sentier de tes commandements; car j'y prends plaisir.
36 Incline mon cœur à tes témoignages, et non point au gain déshonnête.
37 Détourne mes yeux qu'ils ne regardent à la vanité; fais-moi revivre par le moyen de tes voies.
38 Ratifie ta parole à ton serviteur, qui est adonné à ta crainte.
39 Ote mon opprobre, lequel j'ai craint; car tes ordonnances sont bonnes.
40 Voici, je suis affectionné à tes commandements; fais-moi revivre par ta justice.
41 VAU. Et que tes faveurs viennent sur moi, ô Eternel! [et] ta délivrance aussi, selon ta parole;
42 Afin que j'aie de quoi répondre à celui qui me charge d'opprobre : car j'ai mis ma confiance en ta parole.
43 Et n'arrache point de ma bouche la parole de vérité; car je me suis attendu à tes ordonnances.
44 Je garderai continuellement ta Loi, à toujours et à perpétuité.
45 Je marcherai au large, parce que j'ai recherché tes commandements.
46 Je parlerai de tes témoignages devant les Rois, et je ne rougirai point de honte.
47 Et je prendrai mon plaisir en tes commandements, que j'ai aimés;
48 Même j'étendrai mes mains vers tes commandements, que j'ai aimés; et je m'entretiendrai de tes statuts.
49 ZAIN. Souviens-toi de la parole donnée à ton serviteur, à laquelle tu as fait que je me suis attendu.
50 C'[est] ici ma consolation dans mon affliction, que ta parole m'a remis en vie.
51 Les orgueilleux se sont fort moqués de moi, [mais] je ne me suis point dé tourné de ta Loi.
52 Eternel, je me suis souvenu des jugements d'ancienneté, et je me suis consolé [en eux].
53 L'horreur m'a saisi, à cause des méchants qui ont abandonné ta Loi.
54 Tes statuts ont été le sujet de mes cantiques dans la maison où j ai demeuré comme voyageur.
55 Eternel, je me suis souvenu de ton Nom pendant la nuit, et j'ai gardé ta Loi.
56 Cela m'est arrivé, parce que je gardais tes commandements.
57 HETH. Ô Eternel! j'ai conclu que ma portion était de garder tes paroles.
58 Je t'ai supplié de tout mon cœur, aie pitié de moi selon ta parole.
59 J'ai fait le compte de mes voies, et j'ai rebroussé chemin vers tes témoignages.
60 Je me suis hâté, je n'ai point différé à garder tes commandements.
61 Les troupes des méchants m'ont pillé, [mais] je n'ai point oublié ta Loi.
62 Je me lève à minuit pour te célébrer à cause des ordonnances de ta justice.
63 Je m'accompagne de tous ceux qui te craignent, et qui gardent tes commandements.
64 Eternel, la terre est pleine de tes faveurs; enseigne-moi tes statuts.
65 TETH. Eternel, tu as fait du bien à ton serviteur selon ta parole.
66 Enseigne-moi d'avoir bon sens et connaissance, car j'ai ajouté foi à tes commandements.
67 Avant que je fusse affligé, j'allais à travers champs; mais maintenant j'observe ta parole.
68 Tu [es] bon et bienfaisant, enseigne-moi tes statuts.
69 Les orgueilleux ont forgé des faussetés contre moi; [mais] je garderai de tout mon cœur tes commandements.
70 Leur cœur est comme figé de graisse; mais moi, je prends plaisir en ta Loi.
71 Il m'est bon que j'aie été affligé, afin que j'apprenne tes statuts.
72 La Loi [que tu as prononcée] de ta bouche, m'[est] plus précieuse que mille [pièces] d'or ou d'argent.
73 JOD. Tes mains m'ont fait, et façonné; rends-moi entendu, afin que j'apprenne tes commandements.
74 Ceux qui te craignent me verront, et se réjouiront; parce que je me suis attendu à ta parole.
75 Je connais, ô Eternel! que tes ordonnances ne sont que justice; et que tu m'as affligé suivant ta fidélité.
76 Je te prie, que ta miséricorde me console, selon ta parole [adressée] à ton serviteur.
77 Que tes compassions se répandent sur moi, et je vivrai; car ta Loi est tout mon plaisir.
78 Que les orgueilleux rougissent de honte, de ce qu ils m'ont renversé sans sujet; [mais] moi, je discourrai de tes commandements.
79 Que ceux qui te craignent, et ceux qui connaissent tes témoignages, reviennent vers moi.
80 Que mon cœur soit intègre dans tes statuts, afin que je ne rougisse point de honte.
81 CAPH. Mon âme s'est consumée en attendant ta délivrance; je me suis attendu à ta parole.
82 Mes yeux se sont épuisés [en attendant] ta parole, lorsque j'ai dit : quand me consoleras-tu?
83 Car je suis devenu comme un outre mis à la fumée, [et je] n'ai point oublié tes statuts.
84 Combien [ont à durer] les jours de ton serviteur? Quand jugeras-tu ceux qui me poursuivent?
85 Les orgueilleux m'ont creusé des fosses, ce qui n'est pas selon ta Loi.
86 Tous tes commandements [ne sont que] fidélité; on me persécute sans cause; aide-moi.
87 On m'a presque réduit à rien, [et] mis par terre : mais je n'ai point abandonné tes commandements.
88 Fais-moi revivre selon ta miséricorde, et je garderai le témoignage de ta bouche.
89 LAMED. Ô Eternel! ta parole subsiste à toujours dans les cieux.
90 Ta fidélité dure d'âge en âge; tu as établi la terre, et elle demeure ferme.
91 [Ces choses] subsistent aujourd'hui selon tes ordonnances; car toutes choses te servent.
92 N'eût été que ta Loi a été tout mon plaisir, j'eusse déjà péri dans mon affliction.
93 Je n'oublierai jamais tes commandements; car tu m'as fait revivre par eux.
94 Je suis à toi, sauve-moi; car j'ai recherché tes commandements.
95 Les méchants m'ont attendu, pour me faire périr; [mais] je me suis rendu attentif à tes témoignages.
96 J'ai vu un bout dans toutes les choses les plus parfaites; [mais] ton commandement [est] d'une très-grande étendue.
97 MEM. Ô combien j'aime ta Loi! c'est ce dont je m'entretiens tout le jour.
98 Tu m'as rendu plus sage par tes commandements, que ne sont mes ennemis; parce que tes commandements sont toujours avec moi.
99 J'ai surpassé en prudence tous ceux qui m'avaient enseigné, parce que tes témoignages son mon entretien.
100 Je suis devenu plus intelligent que les anciens, parce que j'ai observé tes commandements.
101 J'ai gardé mes pieds de toute mauvaise voie, afin que j'observasse ta parole.
102 Je ne me suis point détourné de tes ordonnances, parce que tu me [les] as enseignées.
103 Ô que ta parole a été douce à mon palais! plus douce que le miel à ma bouche.
104 Je suis devenu intelligent par tes commandements, c'est pourquoi j'ai haï toute voie de mensonge.
105 NUN. Ta parole est une lampe à mon pied, et une lumière à mon sentier.
106 J'ai juré, et je le tiendrai, d'observer les ordonnances de ta justice.
107 Eternel, je suis extrêmement affligé, fais-moi revivre selon ta parole.
108 Eternel, je te prie, aie pour agréables les oblations volontaires de ma bouche, et enseigne-moi tes ordonnances.
109 Ma vie a été continuellement en danger, toutefois je n'ai point oublié ta Loi.
110 Les méchants m'ont tendu des piéges, toutefois je ne me suis point égaré de tes commandements.
111 J'ai pris pour héritage perpétuel tes témoignages; car ils sont la joie de mon cœur.
112 J'ai incliné mon cœur à accomplir toujours tes statuts jusques au bout.
113 SAMECH. J'ai eu en haine les pensées diverses, mais j'ai aimé ta Loi.
114 Tu es mon asile et mon bouclier, je me suis attendu à ta parole.
115 Méchants, retirez-vous de moi, et je garderai les commandements de mon Dieu.
116 Soutiens-moi suivant ta parole, et je vivrai; et ne me fais point rougir de honte en me refusant ce que j'espérais.
117 Soutiens-moi, et je serai en sûreté, et j'aurai continuellement les yeux sur tes statuts.
118 Tu as foulé aux pieds tous ceux qui se détournent de tes statuts; car le mensonge est le moyen dont ils se servent pour tromper.
119 Tu as réduit à néant tous les méchants de la terre, comme n'étant qu'écume; c'est pourquoi j'ai aimé tes témoignages.
120 Ma chair a frémi de la frayeur que j'ai de toi, et j'ai craint tes jugements.
121 HAJIN. J'ai exercé jugement et justice, ne m'abandonne point à ceux qui me font tort.
122 Sois le pleige de ton serviteur pour son bien; [et ne permets pas] que je sois opprimé par les orgueilleux,
123 Mes yeux se sont épuisés en attendant ta délivrance, et la parole de ta justice.
124 Agis envers ton serviteur suivant ta miséricorde et m'enseigne tes statuts.
125 Je suis ton serviteur, rends-moi intelligent, et je connaîtrai tes témoignages.
126 Il est temps que l'Eternel opère; ils ont aboli ta Loi.
127 C'est pourquoi j'ai aimé tes commandements, plus que l'or, même plus que le fin or.
128 C'est pourquoi j'ai estimé droits tous les commandements que tu donnes de toutes choses, [et] j'ai eu en haine toute voie de mensonge.
129 PE. Tes témoignages sont des choses merveilleuses; c'est pourquoi mon âme les a gardés.
130 L'entrée de tes paroles illumine, [et] donne de l'intelligence aux simples.
131 J'ai ouvert ma bouche, et j'ai soupiré; car j'ai souhaité tes commandements.
132 Regarde-moi, et aie pitié de moi, selon que tu as ordinairement compassion de ceux qui aiment ton Nom.
133 Affermis mes pas sur ta parole, et que l'iniquité n'ait point d'empire sur moi.
134 Délivre-moi de l'oppression des hommes, afin que je garde tes commandements.
135 Fais luire ta face sur ton serviteur, et m'enseigne tes statuts.
136 Mes yeux se sont fondus en ruisseaux d'eau, parce qu'on n'observe point ta Loi.
137 TSADE. Tu es juste, ô Eternel! et droit en tes jugements.
138 Tu as ordonné tes témoignages comme une chose juste, et souverainement ferme.
139 Mon zèle m'a miné; parce que mes adversaires ont oublié tes paroles.
140 Ta parole est souverainement raffinée, c'est pourquoi ton serviteur l'aime.
141 Je suis petit et méprisé, [toutefois] je n'oublie point tes commandements.
142 Ta justice est une justice à toujours, et ta Loi est la vérité.
143 La détresse et l'angoisse m'avaient rencontré; [mais] tes commandements sont mes plaisirs.
144 Tes témoignages ne sont que justice à toujours; donne m'en l’intelligence, afin que je vive.
145 KOPH. J'ai crié de tout mon cœur, réponds-moi, ô Eternel! [et] je garderai tes statuts.
146 J'ai crié vers toi; sauve-moi, afin que j'observe tes témoignages.
147 J'ai prévenu le point du jour, et j'ai crié; je me suis attendu à ta parole.
148 Mes yeux ont prévenu les veilles de la nuit pour méditer la parole.
149 Ecoute ma voix selon ta miséricorde : ô Eternel! fais-moi revivre selon ton ordonnance.
150 Ceux qui sont adonnés à des machinations se sont approchés de moi, [et] ils se sont éloignés de ta Loi.
151 Eternel, tu es aussi près de moi; et tous tes commandements ne sont que vérité.
152 J'ai connu dès longtemps touchant tes témoignages, que tu les as fondés pour toujours.
153 RESCH. Regarde mon affliction, et m'en retire; car je n'ai point oublié ta Loi.
154 Soutiens ma cause, et me rachète; fais-moi revivre suivant ta parole.
155 La délivrance est loin des méchants; parce qu'ils n'ont point recherché tes statuts.
156 Tes compassions sont en grand nombre, ô Eternel! fais-moi revivre selon tes ordonnances.
157 Ceux qui me persécutent et qui me pressent, [sont] en grand nombre : [toutefois] je ne me suis point détourné de tes témoignages.
158 J'ai jeté les yeux sur les perfides et j'ai été rempli de tristesse de ce qu'ils n'observaient point ta parole.
159 Regarde combien j'ai aimé tes commandements; Eternel! fais-moi revivre selon ta miséricorde.
160 Le principal point de ta parole est la vérité, et toute l'ordonnance de ta justice est à toujours.
161 SCIN. Les principaux du peuple m'ont persécuté sans sujet; mais mon cœur a été effrayé à cause de ta parole.
162 Je me réjouis de ta parole, comme ferait celui qui aurait trouvé un grand butin.
163 J'ai eu en haine et en abomination le mensonge; j'ai aimé ta Loi.
164 Sept fois le jour je te loue à cause des ordonnances de ta justice.
165 Il y a une grande paix pour ceux qui aiment ta Loi, et rien ne peut les renverser.
166 Eternel, j'ai espéré en ta délivrance, et j'ai fait tes commandements.
167 Mon âme a observé tes témoignages, et je les ai souverainement aimés.
168 J'ai observé tes commandements et tes témoignages; car toutes mes voies sont devant toi.
169 THAU. Eternel, que mon cri approche de ta présence; rends-moi intelligent selon ta parole.
170 Que ma supplication vienne devant toi; délivre-moi selon ta parole.
171 Mes lèvres publieront ta louange, quand tu m'auras enseigné tes statuts.
172 Ma langue ne s'entretiendra que de ta parole; parce que tous tes commandements ne sont que justice.
173 Que ta main me soit en aide, parce que j'ai choisi tes commandements.
174 Eternel, j'ai souhaité ta délivrance, et ta Loi est tout mon plaisir.
175 Que mon âme vive, afin qu'elle te loue; et fais que tes ordonnances me soient en aide.
176 J'ai été égaré comme la brebis perdue; cherche ton serviteur; car je n'ai point mis en oubli tes commandements.
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.
4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!
9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.
24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.
34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.
52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.
53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.
70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.
110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.
147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.
158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!