1 J'aime l'Eternel, car il a exaucé ma voix, [et] mes supplications.

2 Car il a incliné son oreille vers moi, c'est pourquoi je l'invoquerai durant mes jours.

3 Les cordeaux de la mort m'avaient environné, et les détresses du sépulcre m'avaient rencontré; j'avais rencontré la détresse et l'ennui.

4 Mais j'invoquai le Nom de l’Eternel, [en disant] : je te prie, ô Eternel! délivre mon âme.

5 L'Eternel est pitoyable et juste, et notre Dieu fait miséricorde.

6 L'Eternel garde les simples; j'étais devenu misérable, et il m'a sauvé.

7 Mon âme, retourne en ton repos; car l'Eternel t'a fait du bien.

8 Parce que tu as mis à couvert mon âme de la mort, mes yeux de pleurs, [et] mes pieds de chute.

9 Je marcherai en la présence de l'Eternel dans la terre des vivants.

10 J'ai cru, c'est pourquoi j'ai parlé; j'ai été fort affligé.

11 Je disais en ma précipitation : tout homme est menteur.

12 Que rendrai-je à l'Eternel? tous ses bienfaits sont sur moi.

13 Je prendrai la coupe des délivrances, et j'invoquerai le Nom de l’Eternel.

14 Je rendrai maintenant mes vœux à l'Eternel, devant tout son peuple.

15 [Toute sorte] de mort des bien-aimés de l'Eternel est précieuse devant ses yeux.

16 Ouï, ô Eternel! car je suis ton serviteur, je suis ton serviteur, fils de ta servante, tu as délié mes liens.

17 Je te sacrifierai des sacrifices d'actions de grâces, et j'invoquerai le Nom de l’Eternel.

18 Je rendrai maintenant mes vœux à l'Eternel, devant tout son peuple;

19 Dans les parvis de la maison de l'Eternel, au milieu de toi, Jérusalem. Louez l'Eternel.

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!