1 Requête de Moïse, homme de Dieu. Seigneur! Tu nous as été une retraite d'âge en âge.

2 Avant que les montagnes fussent nées, et que tu eusses formé la terre, la terre, [dis-je], habitable, même de siècle en siècle, tu es le [Dieu] Fort.

3 Tu réduis l'homme [mortel] jusques à le menuiser, et tu dis : Fils des hommes, retournez.

4 Car mille ans sont devant tes yeux comme le jour d'hier qui est passé, et [comme] une veille en la nuit.

5 Tu les emportes comme par une ravine d'eau; ils sont [comme] un songe au matin; comme une herbe qui se change,

6 Laquelle fleurit au matin, et reverdit; le soir on la coupe, et elle se fane.

7 Car nous sommes consumés par ta colère, et nous sommes troublés par ta fureur.

8 Tu as mis devant toi nos iniquités, [et] devant la clarté de ta face nos fautes cachées.

9 Car tous nos jours s'en vont par ta grande colère, [et] nous consumons nos années comme une pensée.

10 Les jours de nos années reviennent à soixante et dix ans, et s'il y en a de vigoureux, à quatre-vingts ans; même le plus beau de ces jours n'est que travail et tourment; et il s'en va bientôt, et nous nous envolons.

11 Qui est-ce qui connaît, selon ta crainte, la force de ton indignation et de ta grande colère?

12 Enseigne-nous à tellement compter nos jours, que nous en puissions avoir un cœur rempli de sagesse.

13 Eternel! retourne-toi; jusques à quand? sois apaisé envers tes serviteurs.

14 Rassasie-nous chaque matin de ta bonté, afin que nous nous réjouissions, et que nous soyons joyeux tout le long de nos jours.

15 Réjouis-nous au prix des jours que tu nous as affligés, [et au prix] des années auxquelles nous avons senti des maux :

16 Que ton œuvre paraisse sur tes serviteurs, et ta gloire sur leurs enfants.

17 Et que le bon plaisir de l'Eternel notre Dieu, soit sur nous, et dirige l'œuvre de nos mains; oui dirige l'œuvre de nos mains.

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.

2 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

4 Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

5 Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!