1 Cantique de Psaume de David. Mon cœur est disposé, ô Dieu! ma gloire l'est aussi, je chanterai et je psalmodierai.

2 Réveille-toi, ma musette et ma harpe, je me réveillerai à l'aube du jour.

3 Eternel, je te célébrerai parmi les peuples, et je te psalmodierai parmi les nations.

4 Car ta bonté est grande par-dessus les cieux, et ta vérité atteint jusqu’aux nues.

5 Ô Dieu! élève-toi sur les cieux, et que ta gloire soit sur toute la terre.

6 Afin que ceux que tu aimes soient délivrés; sauve-moi par ta droite, et exauce-moi.

7 Dieu a parlé en son Sanctuaire; je me réjouirai; je partagerai Sichem, et mesurerai la vallée de Succoth.

8 Galaad sera à moi, Manassé [sera] à moi, et Ephraïm sera ma principale force, Juda mon Législateur.

9 Moab sera le bassin où je me laverai, je jetterai mon soulier sur Edom, je triompherai de la Palestine.

10 Qui sera-ce qui me conduira en la ville munie? qui sera-ce qui me conduira jusques en Edom?

11 Ne sera-ce pas toi, ô Dieu! qui nous avais rejetés, et qui ne sortais plus, ô Dieu! avec nos armées?

12 Donne-nous secours pour sortir de la détresse; car la délivrance [qu'on attend] de l'homme est vaine.

13 Nous ferons des actions de valeur en Dieu, et il foulera nos ennemis.

1 Ének. Dávid zsoltára.

2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ]