1 Mictam de David, [donné] au maître chantre, [pour le chanter] sur Al-tasheth. En vérité, vous gens de l'assemblée, prononcez-vous ce qui est juste? Vous fils des hommes, jugez-vous avec droiture.

2 Au contraire, vous tramez des injustices dans votre cœur; vous balancez la violence de vos mains en la terre.

3 Les méchants se sont égarés dès la matrice, ils ont erré dès le ventre [de leur mère], en parlant faussement.

4 Ils ont un venin semblable au venin du serpent, [et] ils sont comme l'aspic sourd, qui bouche son oreille;

5 Qui n'écoute point la voix des enchanteurs, [la voix] du charmeur fort expert en charmes.

6 Ô Dieu, brise-leur les dents dans leur bouche! Eternel, romps les dents mâchelières des lionceaux.

7 Qu'ils s'écoulent comme de l'eau, et qu'ils se fondent! que [chacun d'eux] bande [son arc, mais] que ses flèches soient comme si elles étaient rompues!

8 Qu'il s'en aille comme un limaçon qui se fond! qu'ils ne voient point le soleil non plus que l'avorton d'une femme!

9 Avant que vos chaudières aient senti le feu des épines, l'ardeur de la colère, semblable à un tourbillon, enlèvera [chacun d'eux] comme de la chair crue.

10 Le juste se réjouira quand il aura vu la vengeance; il lavera ses pieds au sang du méchant.

11 Et chacun dira : quoi qu'il en soit, il y a une récompense pour le juste; quoi qu'il en soit, il y a un Dieu qui juge en la terre.

1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.

2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

3 Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.

5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

6 A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.

7 Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

10 Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.

11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön! ]