1 Psaume de David. L'Eternel est ma lumière et ma délivrance; de qui aurai-je peur? l'Eternel est la force de ma vie; de qui aurai-je frayeur?

2 Lorsque les méchants, mes adversaires et mes ennemis, m'ont approché, [se jetant] sur moi pour manger ma chair, ils ont bronché et sont tombés.

3 Quand toute une armée se camperait contre moi, mon cœur ne craindrait point; s'il s'élève guerre contre moi, j'aurai confiance en ceci.

4 J'ai demandé une chose à l'Eternel, [et] je la requerrai [encore], c'est que j'habite en la maison de l'Eternel tous les jours de ma vie, pour contempler la présence ravissante de l'Eternel, et pour visiter soigneusement son palais.

5 Car il me cachera dans sa loge au mauvais temps; il me tiendra caché dans le secret de son Tabernacle; il m'élèvera sur un rocher.

6 Même maintenant ma tête s'élèvera par-dessus mes ennemis qui sont à l'entour de moi, et je sacrifierai dans son Tabernacle des sacrifices de cri de réjouissance; je chanterai et psalmodierai à l'Eternel.

7 Eternel! écoute ma voix, je t'invoque; aie pitié de moi, et m'exauce.

8 Mon cœur me dit de ta part : cherchez ma face; je chercherai ta face, ô Eternel!

9 Ne me cache point ta face, ne rejette point en courroux ton serviteur; tu as été mon aide; ô Dieu de ma délivrance, ne me délaisse point, et ne m'abandonne point!

10 Quand mon père et ma mère m'auraient abandonné, toutefois l'Eternel me recueillera.

11 Eternel, enseigne-moi ta voie, et me conduis par un sentier uni, à cause de mes ennemis.

12 Ne me livre point au désir de mes adversaires ; car de faux témoins, et ceux qui ne soufflent que violence, se sont élevés contre moi.

13 N'eût été que j'ai cru que je verrais les biens de l'Eternel en la terre des vivants, [c'était fait de moi].

14 Attends-toi à l'Eternel, et demeure ferme, et il fortifiera ton cœur; attends-toi, dis-je, à l'Eternel.

1 Dávidé.

2 Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.

3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.

4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.

5 Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

7 Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

9 Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.

12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.

13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!

14 Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.