1 Célébrez l'Eternel, invoquez son Nom, faites connaître parmi les peuples ses exploits.

2 Chantez-lui, psalmodiez-lui, parlez de toutes ses merveilles.

3 Glorifiez-vous du Nom de sa sainteté, [et] que le cœur de ceux qui cherchent l'Eternel se réjouisse.

4 Recherchez l'Eternel, et sa force; cherchez continuellement sa face.

5 Souvenez-vous de ses merveilles qu'il a faites, de ses miracles, et des jugements de sa bouche.

6 La postérité d'Abraham sont ses serviteurs; les enfants de Jacob sont ses élus;

7 Il est l'Eternel notre Dieu; ses jugements sont sur toute la terre.

8 Il s'est souvenu à toujours de son alliance, de la parole qu'il a commandée en mille générations;

9 Du traité qu'il a fait avec Abraham, et du serment qu'il a fait à Isaac,

10 Lequel il a ratifié pour être une ordonnance à Jacob, [et] à Israël [pour] être une alliance éternelle;

11 En disant : je te donnerai le pays de Canaan, pour le lot de ton héritage;

12 Encore qu'ils fussent un petit nombre de gens, et qu'ils y séjournassent peu de temps comme étrangers.

13 Car ils allaient de nation en nation, et d'un Royaume vers un autre peuple.

14 Il ne souffrit pas qu'aucun les opprimât : et il a même châtié des Rois pour l'amour d'eux.

15 [Disant] : Ne touchez point à mes Oints, et ne faites point de mal à mes Prophètes.

16 Il appela aussi la famine sur la terre, [et] rompit tout le bâton du pain.

17 Il envoya un personnage devant eux; Joseph fut vendu pour esclave.

18 On lui enserra les pieds en des ceps, sa personne fut mise aux fers.

19 Jusqu’au temps que sa parole fût venue, et que la parole de l'Eternel l'eût éprouvé.

20 Le Roi envoya, et on le relâcha; le dominateur des peuples [envoya], et on le délia.

21 Il l'établit pour maître sur sa maison, et pour dominateur sur tout son domaine;

22 Pour soumettre les principaux à ses désirs, et pour instruire ses Anciens.

23 Puis Israël entra en Egypte, et Jacob séjourna au pays de Cam.

24 Et l'[Eternel] fit extrêmement multiplier son peuple, et le rendit plus puissant que ceux qui l'opprimaient.

25 Il changea leur cœur, de sorte qu'ils eurent son peuple en haine, jusques à conspirer contre ses serviteurs.

26 Il envoya Moïse son serviteur, [et] Aaron, qu'il avait élu.

27 [Lesquels] accomplirent sur eux les prodiges, et les miracles qu'ils avaient eu charge de faire dans le pays de Cam.

28 Il envoya les ténèbres, et fit obscurcir [l'air]; et ils ne furent point rebelles à ses ordres.

29 Il convertit leurs eaux en sang, et fit mourir leurs poissons.

30 Leur terre produisit en abondance des grenouilles, jusqu’au dedans des cabinets de leurs Rois.

31 Il parla, et une mêlée de bêtes vint, et des poux sur tout leur pays.

32 Il fit que leurs pluies furent de la grêle, [et] qu'il y eut sur leur terre un feu flamboyant.

33 Il frappa leurs vignes, et leurs figuiers, et il brisa les arbres de leur pays.

34 Il commanda, et les sauterelles vinrent, et des hurebecs sans nombre;

35 Qui broutèrent toute l'herbe en leur pays, et qui dévorèrent le fruit de leur terroir.

36 Et il frappa tout premier-né dans leur pays, qui étaient les prémices de toute leur vigueur.

37 Puis il les tira dehors avec de l'or et de l'argent, et il n'y eut aucun qui chancelât parmi ses Tribus.

38 L'Egypte se réjouit à leur départ; car la peur qu'ils avaient d'eux, les avait saisis.

39 Il étendit la nuée pour couverture, et le feu pour éclairer la nuit.

40 [Le peuple] demanda, et il fit venir des cailles, et il les rassasia du pain des cieux.

41 Il ouvrit le rocher, et les eaux en coulèrent; et coururent par les lieux secs, [comme] une rivière.

42 Car il se souvint de la parole de sa sainteté, laquelle il avait donnée à Abraham son serviteur.

43 Et il tira dehors son peuple avec allégresse, et ses élus avec chant de joie.

44 Il leur donna les pays des nations, et ils possédèrent le fruit du travail des peuples.

45 Afin qu'ils gardassent ses statuts, et qu'ils observassent ses lois. Louez l'Eternel.

1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.

8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.

43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.

44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!