1 Mictam de David, [donné] au maître chantre, [pour le chanter] sur Al-tasheth; touchant ce que Saül envoya [des gens] qui épièrent sa maison afin de le tuer. Mon Dieu! délivre-moi de mes ennemis, garantis-moi de ceux qui s'élèvent contre moi.2 Délivre-moi des ouvriers d'iniquité, et me garde des hommes sanguinaires.3 Car voici, ils m'ont dressé des embûches, [et] des gens robustes se sont assemblés contre moi, bien qu'il n'y ait point en moi de transgression ni de péché, ô Eternel!4 Ils courent çà et là, et se mettent en ordre, bien qu'il n'y ait point d'iniquité en moi; réveille-toi pour venir au-devant de moi, et regarde.5 Toi donc, ô Eternel! Dieu des armées, Dieu d'Israël, réveille-toi pour visiter toutes les nations ; ne fais point de grâce à pas un de ceux qui outragent perfidement; Sélah.6 Ils vont et viennent sur le soir, ils font du bruit comme des chiens, ils font le tour de la ville.7 Voilà, ils s'évaporent en discours; il y a des épées en leurs lèvres; car, [disent-ils], qui est-ce qui nous entend?8 Mais toi, Eternel! tu te riras d'eux, tu te moqueras de toutes les nations.9 [A cause] de sa force, je m'attends à toi; car Dieu est ma haute retraite.10 Dieu qui me favorise me préviendra, Dieu me fera voir [ce que je désire] en ceux qui m'observent.11 Ne les tue pas, de peur que mon peuple ne l'oublie; fais-les errer par ta puissance, et les abats, Seigneur, qui es notre bouclier.12 Le péché de leur bouche est la parole de leurs lèvres; qu'ils soient donc pris par leur orgueil; car ils ne tiennent que des discours d'exécration et de mensonge.13 Consume-les avec fureur, consume-[les] de sorte qu'ils ne soient plus; et qu'on sache que Dieu domine en Jacob, [et] jusqu'aux bouts de la terre; Sélah.14 Qu'ils aillent donc et viennent sur le soir, qu'ils fassent du bruit comme des chiens, et qu'ils fassent le tour de la ville.15 Qu'ils se donnent du mouvement pour trouver à manger, et qu'ils passent la nuit sans être rassasiés.16 Mais moi je chanterai ta force, et je louerai dès le matin à haute voix ta gratuité, parce que tu m'as été une haute retraite, et mon asile au jour que j'étais en détresse.17 Ma Force! Je te psalmodierai; car Dieu est ma haute retraite, [et] le Dieu qui me favorise.

1 Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!3 Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!5 Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?9 Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.11 Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]12 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!13 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.14 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem! ]