1 Mictam de David, [donné] au maître chantre, [pour le chanter] sur Jonathelem-rehokim, touchant ce que les Philistins le prirent dans Gath. Ô Dieu! aie pitié de moi, car l'homme [mortel] m'engloutit [et] m'opprime, me faisant tout le jour la guerre.2 Mes espions m'ont englouti tout le jour; car, ô Très-haut! Plusieurs me font la guerre.3 Le jour auquel je craindrai je me confierai en toi.4 Je louerai en Dieu sa parole, je me confie en Dieu, je ne craindrai rien; que me fera la chair?5 Tout le jour ils tordent mes propos, et toutes leurs pensées tendent à me nuire.6 Ils s'assemblent, ils se tiennent cachés, ils observent mes talons, attendant [comment ils surprendront] mon âme.7 Leur moyen d'échapper c'est par outrage; ô Dieu, précipite les peuples en ta colère!8 Tu as compté mes allées et venues; mets mes larmes dans tes vaisseaux; ne sont-elles pas écrites dans ton registre?9 Le jour auquel je crierai à toi, mes ennemis retourneront en arrière; je sais que Dieu est pour moi.10 Je louerai en Dieu sa parole, je louerai en l'Eternel sa parole.11 Je me confie en Dieu, je ne craindrai rien; que me fera l'homme?12 Ô Dieu, tes vœux seront sur moi; je te rendrai des actions de grâces.13 Puisque tu as délivré mon âme de la mort, ne [garderais-tu] pas mes pieds de broncher, afin que je marche devant Dieu en la lumière des vivants?

1 Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.5 Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.7 Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.11 Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]