1 Psaume de David. [Aleph.] Ne te dépite point à cause des méchants, ne sois point jaloux de ceux qui s'adonnent à la perversité.

2 Car ils seront soudainement retranchés comme le foin, et se faneront comme l'herbe verte.

3 [Beth.] Assure-toi en l'Eternel, et fais ce qui est bon; habite la terre, et te nourris de vérité.

4 Et prends ton plaisir en l'Eternel, et il t'accordera les demandes de ton cœur.

5 [Guimel.] Remets ta voie sur l'Eternel, et te confie en lui; et il agira;

6 Et il manifestera ta justice comme la clarté, et ton droit comme le midi.

7 [Daleth.] Demeure tranquille te confiant en l'Eternel, et l'attends; ne te dépite point à cause de celui qui fait bien ses affaires, à cause, [dis-je], de l'homme qui vient à bout de ses entreprises.

8 [He.] Garde-toi de te courroucer, et renonce à la colère; ne te dépite point, au moins pour mal faire.

9 Car les méchants seront retranchés; mais ceux qui se confient en l'Eternel hériteront la terre.

10 [Vau.] Encore donc un peu de temps, et le méchant ne sera plus; et tu prendras garde à son lieu, et il n'y sera plus.

11 Mais les débonnaires hériteront la terre, et jouiront à leur aise d'une grande prospérité.

12 [Zain.] Le méchant machine contre le juste, et grince ses dents contre lui.

13 Le Seigneur se rira de lui, car il a vu que son jour approche.

14 [Heth.] Les méchants ont tiré leur épée, et ont bandé leur arc, pour abattre l'affligé, et le pauvre, [et] pour massacrer ceux qui marchent dans la droiture.

15 [Mais] leur épée entrera dans leur cœur, et leurs arcs seront rompus.

16 [Teth.] Mieux vaut au juste le peu qu'il a, que l'abondance à beaucoup de méchants.

17 Car les bras des méchants seront cassés, mais l'Eternel soutient les justes.

18 [Jod.] L'Eternel connaît les jours de ceux qui sont intègres, et leur héritage demeurera à toujours.

19 Ils ne seront point confus au mauvais temps, mais ils seront rassasiés au temps de la famine.

20 [Caph.] Mais les méchants périront, et les ennemis de l'Eternel s'évanouiront comme la graisse des agneaux, ils s'en iront en fumée.

21 [Lamed.] Le méchant emprunte, et ne rend point; mais le juste a compassion, et donne.

22 Car les bénis [de l'Eternel] hériteront la terre; mais ceux qu'il a maudits seront retranchés.

23 [Mem.] Les pas de l'homme [qu'il a béni] sont conduits par l'Eternel, et il prend plaisir à ses voies.

24 S'il tombe, il ne sera pas [entièrement] abattu; car l'Eternel lui soutient la main.

25 [Nun.] J'ai été jeune, et j'ai atteint la vieillesse, mais je n'ai point vu le juste abandonné, ni sa postérité mendiant son pain.

26 Il est ému de pitié tout le jour, et il prête; et sa postérité est en bénédiction.

27 [Samech.] Retire-toi du mal, et fais le bien; et tu auras une demeure éternelle.

28 Car l'Eternel aime ce qui est juste, et il n'abandonne point ses bien-aimés; c'est pourquoi ils sont gardés à toujours; mais la postérité des méchants est retranchée.

29 [Hajin.] Les justes hériteront la terre, et y habiteront à perpétuité.

30 [Pe.] La bouche du juste proférera la sagesse, et sa langue prononcera la justice.

31 La Loi de son Dieu est dans son cœur, aucun de ses pas ne chancellera.

32 [Tsade.] Le méchant épie le juste, et cherche à le faire mourir.

33 L'Eternel ne l'abandonnera point entre ses mains, et ne le laissera point condamner quand on le jugera.

34 [Koph.] Attends l'Eternel, et prends garde à sa voie, et il t'exaltera, afin que tu hérites la terre, [et] tu verras comment les méchants seront retranchés.

35 [Res.] J'ai vu le méchant terrible, et s'étendant comme un laurier vert;

36 Mais il est passé, et voilà, il n'est plus; je l'ai cherché, et il ne s'est point trouvé.

37 [Scin.] Prends garde à l'homme intègre, et considère l'homme droit; car la fin d'un tel homme est la prospérité.

38 Mais les prévaricateurs seront tous ensemble détruits, et ce qui sera resté des méchants sera retranché.

39 [Thau.] Mais la délivrance des justes [viendra] de l'Eternel, il sera leur force au temps de la détresse.

40 Car l'Eternel leur aide, et les délivre : il les délivrera des méchants, et les sauvera, parce qu'ils se seront confiés en lui.

1 Dávidé.

2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.

4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.

6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

7 Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.

8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

10 Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

13 Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.

14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;

15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.

17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

22 Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.

23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.

26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.

27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

34 Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.

38 De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.

40 Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.