1 Psaume d'Asaph Le [Dieu] Fort, le Dieu, l'Eternel a parlé, et il a appelé toute la terre, depuis le soleil levant jusques au soleil couchant.2 Dieu a fait luire sa splendeur de Sion, qui est d'une beauté parfaite.3 Notre Dieu viendra, il ne se taira point : il y aura devant lui un feu dévorant, et tout autour de lui une grosse tempête.4 Il appellera les cieux d'en haut, et la terre, pour juger son peuple, [en disant] :5 Assemblez-moi mes bien-aimés qui ont traité alliance avec moi sur le sacrifice.6 Les cieux aussi annonceront sa justice : parce que Dieu est le juge; Sélah.7 Ecoute, ô mon peuple, et je parlerai; [entends], Israël, et je te sommerai; je suis Dieu, ton Dieu, moi.8 Je ne te reprendrai point pour tes sacrifices, ni pour tes holocaustes, qui ont été continuellement devant moi.9 Je ne prendrai point de veau de ta maison, ni de boucs de tes parcs.10 Car toute bête de la forêt est à moi, [et] les bêtes aussi qui paissent en mille montagnes.11 Je connais tous les oiseaux des montagnes; et toute sorte de bêtes des champs est à mon commandement.12 Si j'avais faim, je ne t'en dirais rien; car la terre habitable est à moi, et tout ce qui est en elle.13 Mangerais-je la chair des gros taureaux? et boirais-je le sang des boucs?14 Sacrifie louange à Dieu, et rends tes vœux au Souverain.15 Et invoque-moi au jour de ta détresse, je t'en tirerai hors, et tu me glorifieras.16 Mais Dieu a dit au méchant : qu'as-tu que faire de réciter mes statuts, et de prendre mon alliance en ta bouche;17 Vu que tu hais la correction, et que tu as jeté mes paroles derrière toi?18 Si tu vois un larron, tu cours avec lui; et ta portion est avec les adultères.19 Tu lâches ta bouche au mal, et par ta langue tu trames la fraude;20 Tu t'assieds [et] parles contre ton frère, [et] tu couvres d'opprobre le fils de ta mère.21 Tu as fait ces choses-là, et je m'en suis tu; [et] tu as estimé que véritablement je fusse comme toi; [mais] je t'en reprendrai, et je déduirai [le tout] par ordre en ta présence.22 Entendez cela maintenant, vous qui oubliez Dieu; de peur que je ne vous ravisse, et qu'il n'y ait personne qui vous délivre.23 Celui qui sacrifie la louange me glorifiera; et à celui qui prend garde à sa voie, je montrerai la délivrance de Dieu.

1 Asáf zsoltára.2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.