1 Mictam de David, [donné] au maître chantre, [pour le chanter] sur Al-tasheth : touchant ce qu'il s'enfuit de devant Saül en la caverne. Aie pitié de moi; ô Dieu! Aie pitié de moi; car mon âme se retire vers toi, et je me retire sous l'ombre de tes ailes, jusqu'à ce que les calamités soient passées.

2 Je crierai au Dieu souverain, au [Dieu] Fort, qui accomplit [son œuvre] pour moi.

3 Il enverra des cieux, et me délivrera; il rendra honteux celui qui me veut dévorer; Sélah. Dieu enverra sa gratuité et sa vérité.

4 Mon âme est parmi des lions; je demeure parmi des boutefeux; parmi des hommes dont les dents sont des hallebardes et des flèches, et dont la langue est une épée aiguë.

5 Ô Dieu! élève-toi sur les cieux, [et] que ta gloire soit sur toute la terre.

6 Ils avaient préparé le rets à mes pas; mon âme penchait [déjà]. Ils avaient creusé une fosse devant moi, mais ils sont tombés au milieu d'elle; Sélah.

7 Mon cœur est disposé, ô Dieu! mon cœur est disposé, je chanterai et psalmodierai.

8 Réveille-toi ma gloire, réveille-toi musette et violon, je me réveillerai à l'aube du jour.

9 Seigneur, je te célébrerai parmi les peuples, je te psalmodierai parmi les nations.

10 Car ta gratuité est grande jusqu'aux cieux, et ta vérité jusqu'aux nues.

11 Ô Dieu! élève-toi sur les cieux, [et] que ta gloire soit sur toute la terre!

1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.

2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.

3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.

4 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.

5 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.

6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!

7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.

8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!

9 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!

10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.

11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]