1 Psaume de David, [donné] au maître chantre. Eternel, tu m'as sondé, et tu m'as connu.

2 Tu connais quand je m'assieds et quand je me lève; tu aperçois de loin ma pensée.

3 Tu m'enceins, soit que je marche, soit que je m'arrête; et tu as accoutumé toutes mes voies.

4 Même avant que la parole soit sur ma langue, voici, ô Eternel! tu connais déjà le tout.

5 Tu me tiens serré par derrière et par devant, et tu as mis sur moi ta main.

6 Ta science est trop merveilleuse pour moi, et elle est si haut élevée, que je n'y saurais atteindre.

7 Où irai-je loin de ton Esprit; et où fuirai-je loin de ta face?

8 Si je monte aux cieux, tu y es; si je me couche au sépulcre, t'y voilà.

9 Si je prends les ailes de l'aube du jour, [et] que je me loge au bout de la mer;

10 Là même ta main me conduira, et ta droite m'y saisira.

11 Si je dis : au moins les ténèbres me couvriront; la nuit même sera une lumière tout autour de moi.

12 Même les ténèbres ne me cacheront point à toi, et la nuit resplendira comme le jour, [et] les ténèbres comme la lumière.

13 Or tu as possédé mes reins [dès-lors que] tu m'as enveloppé au ventre de ma mère.

14 Je te célébrerai de ce que j'ai été fait d'une si étrange et si admirable manière; tes œuvres sont merveilleuses, et mon âme le connaît très-bien.

15 L'agencement de mes os ne t'a point été caché, lorsque j'ai été fait en un lieu secret, et façonné comme de broderie dans les bas lieux de la terre.

16 Tes yeux m'ont vu quand j'étais [comme] un peloton, et toutes ces choses s'écrivaient dans ton livre aux jours qu'elles se formaient, même lorsqu'il n'y en avait [encore] aucune.

17 C'est pourquoi, ô [Dieu] Fort! combien me sont précieuses les considérations que j'ai de tes faits, et combien en est grand le nombre!

18 Les veux-je nombrer? elles sont en plus grand nombre que le sablon. Suis-je réveillé? je suis encore avec toi.

19 Ô Dieu! ne tueras-tu pas le méchant? c'est pourquoi, hommes sanguinaires, retirez-vous loin de moi.

20 Car ils ont parlé de toi, [en pensant] à quelque méchanceté; ils ont élevé tes ennemis en mentant.

21 Eternel, n'aurais-je point en haine ceux qui te haïssent; et ne serais-je point irrité contre ceux qui s'élèvent contre toi?

22 Je les ai haïs d'une parfaite haine; ils m'ont été pour ennemis.

23 Ô [Dieu] Fort! sonde-moi, et considère mon cœur; éprouve-moi, et considère mes discours.

24 Et regarde s'il y a en moi aucun dessein de chagriner autrui; et conduis-moi par la voie du monde.

1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.

3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?

8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.

16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!

20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.

21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!

23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!