1 Venez, chantons à l'Eternel, jetons des cris de réjouissance au rocher de notre salut.2 Allons au-devant de lui en lui présentant nos louanges; et jetons devant lui des cris de réjouissance en chantant des Psaumes.3 Car l'Eternel est un [Dieu] Fort[et] grand, et il est un grand Roi par-dessus tous les dieux.4 Les lieux les plus profonds de la terre sont en sa main, et les sommets des montagnes sont à lui.5 C'est à lui qu'appartient la mer, car lui-même l'a faite, et ses mains ont formé le sec.6 Venez, prosternons-nous, inclinons-nous, et mettons-nous à genoux devant l'Eternel qui nous a faits.7 Car il est notre Dieu, et nous sommes le peuple de sa pâture, et les brebis de sa conduite. Si vous entendez aujourd'hui sa voix,8 N'endurcissez point votre cœur, comme en Mériba, [et] comme à la journée de Massa, au désert;9 Là où vos pères m'ont tenté et éprouvé; et aussi ont-ils vu mes œuvres.10 J'ai été ennuyé de cette génération durant quarante ans, et j'ai dit : c'est un peuple dont le cœur s'égare; et ils n'ont point connu mes voies;11 C'est pourquoi j'ai juré en ma colère, s'ils entrent dans mon repos.

1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]