Hopa 17

Ka Īnoi a Hopa mō te Oranga Ngākau

1 "Kua pau tōku manawa, mōtī rawa ōku rā,

kua rite te urupā mōku.

2 He pono he hunga tāwai ēnei kei ahau,

ā, kei roto tonu tōku kanohi i ā rātou whakakārangitanga.

3 "Tēnā rā, hōmai he punga,

ko koe tonu hei whakakapi tūranga mōku;

ko wai hei papaki ringa ki ahau?

4 Kua hunā hoki e koe tō rātou ngākau kei mōhio;

nā reira e kore koe e whakaneke ake i a rātou.

5 Ko te tangata e whāki ana i ōna hoa, he mea mō te utu,

ko ngā kanohi tonu o āna tamariki e hemo.

6 "Kua meinga hoki ahau e ia hei hahani mā ngā iwi;

ā, kua waiho mārakerake ahau hei whakaetietinga.

7 Kua atarua tōku kanohi i te tangi, rite tonu ki te ātārangi ōku wāhi katoa.

8 Ka mīharo te hunga tika ki tēnei,

ā, ka whakaoho te tangata harakore i a ia anō hei whakahē i te atuakore.

9 Otiia, ka mau te tangata tika ki tōna ara,

ā, ko te tangata ringa mā ka neke haere ake te kaha.

10 "Ko koutou katoa ia, tahuri, anga mai nei,

e kore hoki tētahi tangata mahara e kitea e ahau i roto i a koutou.

11 Kua pahemo ōku rā, motumotuhia ake ōku whakaaro i whakatakoto ai,

tae noa ki ngā whakaaro o tōku ngākau.

12 Ko te pō kua meinga e rātou hei ao;

‘Ko te mārama,’ e kī ana rātou, ‘e tata tonu ana ki te pōuri.’

13 Ki te titiro ahau i te rēinga hei whare mōku;

mehemea kua whārikitia, e ahau tōku moenga ki te pōuri;

14 mehemea kua karanga ahau ki te pirau, ‘Ko koe tōku pāpā’;

ki te iro rānei, ‘Ko koe tōku whaea, tōku tuahine!’

15 Kei hea rā he tūmanakohanga atu mōku?

Ā, ko tāku e tūmanako atu ai ko wai e kite?

16 Ka riro ki raro ki ngā taha o te rēinga,

ina whai okiokinga i roto i te puehu."

Folytatás: Jób maga körül nem lát mást, csak nyomorúságot és maga előtt csak a sírt

1 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt. 2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet? 3 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket. 4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. 5 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök. 6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék. 7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad. 8 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz. 9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek. 10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának. 11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz. 12 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. 13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném. 14 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel? 15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.