Jó 39

Te Ariki o ngā Kararehe

1 "E mōhiotia ana rānei e koe te wā e whānau ai ngā koati mohoao o te kāmaka?

E kitea pūtia ana rānei e koe te wā e whakamamae ai ngā hāta?

2 E taua anō rānei e koe ngā marama e rite ana i a rātou?

E mōhio ana rānei koe ki te wā e whānau ai rātou?

3 Tuohu ana rātou, kua puta mai ā rātou kūao,

ākiritia mai ana e rātou ō rātou mea whakapōuri.

4 E pai ana te āhua o ā rātou kūao, e tupu ana i te pārae;

ka haere atu rātou, ā, kāhore e hoki mai anō.

5 "Nā wai i tuku te kāihe mohoao kia haere noa atu;

ngā here o te kāihe mohoao, nā wai i wewete?

6 Ko te whare i whakaritea nei e ahau mōna, ko te koraha;

ko ōna nohoanga ko te wāhi tītōhea.

7 Whakahāweatia iho e ia te ngangau o te pā;

e kore ia e rongo ki te reo o te kaiakiaki.

8 Ko tōna wāhi kai kei te tuahiwi o ngā maunga,

e rapua ana e ia ngā mea matomato katoa.

9 "E pai rānei te unikanga kia mahi ki a koe?

Kei tāu takotoranga kai rānei he moenga mōna?

10 E herea rānei e koe te unikanga ki tōna taura i te awa parautanga?

E rakarakatia rānei e ia ngā raorao me tāna whai anō i a koe?

11 E whakawhirinaki atu rānei koe ki a ia, nō te mea e nui ana tōna kaha?

E whakarērea atu rānei e koe tāu mahi māna?

12 E whakapono atu rānei koe māna āu hua e whakahoki mai;

māna e kohikohi mai ki tāu patunga wīti?

13 "E whakamanamana ana te parirau o te otereti;

otirā he atawhai anō rānei tā ōna hou, tā ōna raukura?

14 E whakarērea ana e ia ōna hua ki te whenua,

whakamahanatia iho e ia ki te puehu,

15 wareware ake ia tērā pea e pēpē i te waewae,

e takahia rānei e te kīrehe o te pārae.

16 He mea pakeke ia ki āna pī, me te mea ehara i a ia;

ahakoa ka maumauria tāna mahi, kāhore ōna manawapā;

17 nō te mea i whakakāhoretia e te Atua he ngākau mahara mōna,

kīhai hoki i hōmai he whakaaro ki a ia.

18 I te wā e maranga ai ia ki runga,

whakahāweatia iho e ia te hōiho rāua ko tōna kaieke.

19 "Nāu rānei i hoatu tōna kaha ki te hōiho?

Nāu rānei tōna kakī i whakakākahu ki te huruhuru?

20 Nāu rānei ia i mea kia pekepeke, kia pērā me te māwhitiwhiti?

He hanga whakawehi te korōria o tōna whewhengu.

21 E hūkari ana ia i te raorao, me te koa anō ki tōna kaha;

tika tonu ia ki te hunga mau patu.

22 Whakahāwea ana ia ki te wehi, kāhore ōna mataku;

e kore anō ia e nunumi mai i te hoari.

23 Papā ana te papa pere ki tōna taha,

te tao e rarapa ana, me te tīmata.

24 E horomia ana e ia te whenua, me te ngangau me te riri;

kāhore ia i te whakapono ko te reo tērā o te tētere.

25 Ka tangi ana te tētere ka mea ia, ‘Ha, ha!’

I tawhiti anō ka hongia e ia te pakanga,

te whatitiri o ngā rangatira, me te hāmama.

26 "He mōhio nōu i rere ai te kāhu,

i roha ai i ōna parirau, i anga ai whaka te tonga?

27 Nāu te kupu i kake ai te ēkara?

I hangā ai e ia tāna ōhanga ki te wāhi tiketike?

28 Noho ana ia i runga i te kāmaka, kei reira tōna kāinga,

kei te kāmaka keokeo, kei te pā kaha.

29 Ā, rapua ana e ia he kai i reira;

e kite atu ana ōna kanohi i tawhiti.

30 Horomititia ake ana hoki ngā toto e āna pī;

ā, ko te wāhi i ngā tūpāpaku, kei reira anō ia."

Folytatás: az állatok világában nyilatkozó csodák Isten bölcsességét tanusítják

1 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; 2 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? 3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? 4 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? 5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? 6 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. 7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. 8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, 9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? 10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. 11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. 12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? 13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? 14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? 15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? 16 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? 17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! 18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. 19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; 20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. 21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. 22 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? 23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! 24 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. 25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; 26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: 27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. 28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. 29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? 31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. 32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. 33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

Jób megalázza magát Isten előtt

34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: 35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! 36 És szóla Jób az Úrnak, és monda: 37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. 38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!