Hopa 24

Te Whakahāwini o te Hunga Rawakore

1 "He aha ngā wā te whakapūrangatia ai e te Kaha Rawa?

Ā, he aha hoki te hunga e mōhio ana ki a ia tē kite ai i ōna rā?

2 Tērā ētahi e whakaneke atu ana i ngā rohe;

e kāhakina ana e rātou ngā kāhui, whāngaia iho e rātou.

3 E āia atu ana e rātou te kāihe a ngā pani,

e tangohia ana hei taunaha te kau a te pouaru.

4 Whakapekaia kētia ana e rātou ngā rawakore i te ara;

huihui ana ngā ware o te whenua, piri ana.

5 Nanā, rite tonu rātou ki te kāihe mohoao i te koraha,

haere atu ana ki tā rātou mahi,

e whai ana ki te kai;

hei kai te koraha mā rātou, mā ā rātou tamariki.

6 E kotia ana e rātou tā rātou wīti i te māra;

e kohia ana e rātou ngā wāina a te hunga tutū.

7 E takoto tahanga ana rātou i te pō roa, kāhore he kākahu,

kāhore hoki he hīpoki i te māeke.

8 Mākū iho rātou i te āwhā o ngā maunga,

ā, ka kore he rerenga, ka awhi i te kāmaka.

9 "Tērā te hunga, e tangohia mai ana e rātou te pani i te ū,

e tango ana i tā te rawakore taunaha.

10 Koia ka haere tahanga rātou, kāhore he kākahu,

ā, i te matekai ka hari i ngā paihere wīti;

11 e mahi nei i te hinu i roto i ngā taiepa a aua tāngata;

e takahi nei i ā rātou poka wāina, me te mate i te wai.

12 E auē ana ngā tāngata i roto i te pā,

e karanga ana hoki te wairua o te hunga i patua;

kāhore anō ia a te Atua whakakūware ki a rātou.

13 "Nō te hunga rātou e whakakeke ana ki te mārama;

kāhore ō rātou mōhio ki ōna ara,

e kore anō rātou e noho ki ōna huarahi.

14 E maranga ana te kaikōhuru i te mea ka mārama,

patua iho e ia te ware me te rawakore;

ā, i te pō ka pēnā ia i te tāhae.

15 E tatari ana te kanohi o te tangata pūremu kia nehunehu iho,

e mea ana, ‘E kore te kanohi e kite i ahau’;

e huna ana ia i tōna mata.

16 E keri ana rātou i ngā whare i te pōuri;

i te awatea e pā ana rātou i a rātou;

kāhore rātou e mōhio ki te mārama.

17 Ki a rātou katoa hoki e rite ana te ata ki te ātārangi o te mate;

e mātau ana hoki rātou ki ngā whakamataku o te ātārangi o te mate.

18 "Tere tonu ia ki runga ki te mata o ngā wai;

he mea kanga tō rātou wāhi i runga i te whenua;

e kore ia e anga mai ki te ara ki ngā māra wāina.

19 Ka riro ngā wai o te hukarere i te tauraki, i te wera;

te hunga hara anō hoki i te rēinga.

20 Ka wareware te kōpū ki a ia;

he kai reka ia mā te iro;

e kore ia e maharatia i muri iho;

ka whati hoki te kino ānō he rākau.

21 "E tūkinotia ana e ia te pākoko kīhai nei i whānau;

kāhore hoki āna mahi pai ki te pouaru.

22 E kūmea atu ana hoki e ia ngā mārohirohi ki tōna kaha;

ka whakatika ake ia, kāhore he tangata e ū ki te ora.

23 I hōmai anō e te Atua ki a rātou kia au te noho,

ā, ka whakawhirinaki rātou ki reira;

kei runga hoki i ō rātou huarahi ōna kanohi.

24 E whakanekehia ake ana rātou; otiia wāhi iti nei, kua kāhore noa iho rātou;

āe rā, ka whakaitia rātou,

ka whakawāteatia atu pērā i ērā atu katoa,

ā, ka tapahia atu ānō ko ngā kāuru o ngā puku wīti.

25 "Ki te mea he teka tēnei, ko wai hei whakateka ki ahau,

hei whakakāhore i tāku kōrero?"

Folytatás; Istennek az istentelenek iránt való elnézése titokszerű

1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?! 2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. 3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik. 4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak. 5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. 6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik. 7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. 8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. 9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik. 10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. 11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak. 12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. 13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. 14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. 15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. 16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. 17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. 18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra. 19 Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. 20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa, 21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett. 22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez. 23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira. 24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász. 25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?