Hopa 27

Te Oati Pono o Hopa

1 Nā, i kōrero tonu anō a Hopa i tāna pepeha, i mea:

2 "E ora ana te Atua, nāna nei i whakakāhore tōku tika;

te Kaha Rawa nāna nei i whakakawa tōku wairua;

3 kei te toitū tonu hoki tōku ora i roto i ahau,

ā, kei roto i ōku pongaponga te Wairua o te Atua;

4 e pono, e kore ōku ngutu, e kōrero kino,

e kore te hīanga e puaki i tōku arero.

5 Auē kia whakatikaia tā koutou e ahau!

E kore e whakarērea e ahau tōku ngākau tapatahi, ā mate noa.

6 Ka mau tāku pupuri ki tōku tika, e kore e tukua atu e ahau;

e kore tōku ngākau e whakahē ki ahau i ahau anō e ora nei.

7 "Ko tōku hoariri, kia rite ia ki te tangata kino;

ko te tangata e whakatika mai ana ki ahau, kia rite ia ki te tangata hara.

8 He aha oti tā te whakapono kore e tūmanako ai,

ahakoa whiwhi ia i te rawa,

ki te mea ka tangohia atu tōna wairua e te Atua?

9 E rongo rānei te Atua ki tāna tangi

ina pā te hē ki a ia?

10 E āhuareka rānei ia ki te Kaha Rawa,

e karanga rānei ki te Atua i ngā wā katoa?

11 "Ka whakaakona koutou e ahau ki te ringa o te Atua;

e kore e hunā e ahau ngā mea e takoto mai nei i te Kaha Rawa.

12 Nanā, kua kite koutou katoa;

ā, nā te aha koutou i wairangi rawa ai?

13 "Ko tā te Atua wāhi tēnei mā te tangata kino,

ko te mea e whakarērea iho mā ngā kaitūkino,

ko tā te Kaha Rawa e riro i a rātou.

14 Ki te mea ka tokomaha āna tamariki, hei mea mā te hoari;

e kore anō hoki ōna uri e mākona i te taro.

15 Ko ōna mōrehu ka tanumia ki te mate;

e kore anō hoki āna pouaru e tangi.

16 Ahakoa āmene ia i te hiriwa ānō he puehu,

ā, pae tonu te kākahu mōna ānō he paru –

17 e pae anō i a ia, otiia ka kākahuria e te tangata tika,

ka wehewehea hoki te hiriwa e te harakore.

18 Ka rite tāna hanga i tōna whare ki tā te pūrehurehu;

tōna rite kei te whare tīhokahoka e hangā ana e te kaitiaki.

19 Ka takoto ia, he tangata taonga, otiia e kore e kohia ki te urupā;

ko te tirohanga ake a ōna kanohi, nā, kua kāhore noa iho ia.

20 Rite tonu ki te wai ngā whakawehi e mau ai ia;

tāhaetia ana ia e te paroro i te pō.

21 Ka kāhakina atu ia e te marangai, ā, riro ana ia;

ka āia atu anō ia i tōna wāhi.

22 Ka āki mai hoki te Atua ki a ia, e kore anō ia e tohungia;

mea noa ia kia rere mai i roto i tōna ringa.

23 Ka papaki te tangata i ō rātou ringa ki a ia,

ā, ka whakahī, ka ā atu i a ia i tōna wāhi."

Jób befejező beszédei: erősíti ártatlanságát és megmutatja mily múlandó az istentelenek szerencséje

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda: 2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet, 3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; 4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! 5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. 6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. 7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok. 8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? 9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? 10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? 11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. 12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?! 13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek: 14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. 15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják. 16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: 17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. 18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó. 19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. 20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. 21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről. 22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől. 23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.