Hopa 42

Ka Rīpenetā a Hopa

1 Anō rā ko Hopa ki a Ihowā, i mea ia:

2 "E mōhio ana ahau e taea e koe ngā mea katoa,

ā, e kore tētahi whakaaro ōu e taea te pēhi.

3 ‘Ko wai tēnei e huna nei i te whakaaro,

ā, kāhore nei he mātauranga?’

Nō reira kōrerotia ana e ahau he mea kīhai i mōhiotia e ahau,

he mea whakamīharo rawa, e kore nei e taea e ahau,

ā, kīhai i mōhiotia e ahau.

4 ‘Tēnā rā, whakarongo, ā, ka kōrero ahau;

ka ui ahau ki a koe, ā, māu e whakaatu mai ki ahau.’

5 I rongo ahau ki a koe, he rongo nā te taringa;

tēnā ko tēnei, ka kite ā-kanohi nei ahau i a koe.

6 Nā, whakarihariha ana ahau ki ahau anō,

ā, ka rīpenetā i roto i te puehu, i te pungarehu."

Ka Whakamōrarotia ngā Hoa o Hopa

7 Heoi, i te mutunga o tā Ihowā kōrero i ēnei kupu ki a Hopa, nā, ka mea a Ihowā ki a Eripāta Temani, "Kua mura tōku riri ki a koe, ki a koutou ko ōu hoa tokorua; nō te mea kīhai koutou i kōrero i te mea tika mōku, kīhai i rite ki tā tāku pononga, ki tā Hopa. 8 Nā, tīkina ētahi pūru mā koutou kia whitu, kia whitu hoki ngā hipi toa, ā, ka haere ki tāku pononga, ki a Hopa, ka whakaeke ai i ētahi tahunga tinana mā koutou; ā, mā tāku pononga, mā Hopa, e īnoi mō koutou. Ka manako hoki ahau ki a ia, kia kore ai ahau e mea ki a koutou kia rite ki tā koutou mahi wairangi. Kīhai hoki koutou i kōrero i te mea tika mōku, kīhai i rite ki tā tāku pononga, ki tō Hopa."

9 Heoi, haere ana a Eripāta Temani, a Pirirara Huhi, a Topara Naamati, a meatia ana e rātou tā Ihowā i kōrero ai ki a rātou; ā, ka manako a Ihowā ki a Hopa.

Ka Whakahokia ngā Rawa a Hopa

10 Ā, whakahokia ana a Hopa e Ihowā i te whakarau, i a ia i īnoi rā mō ōna hoa. Nā, ko ngā mea katoa i a Hopa i mua, whakanekehia ake āna e Ihowā kia pērā atu anō te maha. 11 Kātahi ka haere mai ōna tuākana, ōna tēina katoa, rātou ko ōna tuāhine katoa, me te hunga katoa i mōhio ki a ia i mua, hei hoa mōna, ki te kai taro i roto i tōna whare; tangi ana ki a ia, whakamārie ana i a ia mō te hē katoa i whakaekea nei e Ihowā ki a ia; ā, hōmai ana ki a ia e tēnei, e tēnei, tētahi moni me tētahi whakakai kōura.

12 Heoi, manaakitia ana a Hopa e Ihowā i te whakamutunga, nui atu i tō te tīmatanga; ā, kotahi tekau mā whā mano āna hipi, e ono mano ngā kāmera, kotahi mano tōpū ngā kau, kotahi mano ngā kāihe uha. 13 Tokowhitu anō āna tama, tokotoru ngā tamāhine. 14 Ā, tapā iho e ia te ingoa o te tuatahi ko Hemaima, ko te ingoa o te tuarua ko Ketia, ā, ko te ingoa o te tuatoru ko Kerēnehāpuku. 15 Ā, kīhai i kitea he wāhine hei rite mō ngā tamāhine a Hopa te ātaahua i te whenua katoa; ā, i hoatu hoki e tō rātou pāpā he wāhi mō rātou i waenganui i ō rātou tungāne.

16 Ā, i ora a Hopa i muri i tēnei kotahi rau e whā tekau ngā tau, i kite anō ia i āna tamariki, i ngā tamariki anō hoki a āna tamariki, e whā ngā whakatupuranga. 17 Heoi, ka mate a Hopa, he koroheke, he maha hoki ōna rā.

Jób töredelme

1 Jób pedig felele az Úrnak, és monda: 2 Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál. 3 Ki az – mondod – a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom. 4 Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem! 5 Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. 6 Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!

Isten igazat ad Jóbnak barátaival szemben

7 Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób. 8 Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób. 9 Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.

Isten megáldja Jóbot jobban mint azelőtt

10 Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt. 11 És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt. 12 Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. 13 És lőn néki hét fia és három leánya. 14 És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk. 15 És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között. 16 Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. 17 És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.