1 Ya RAB, neden uzak duruyorsun, 2 Sıkıntılı günlerde kendini gizliyorsun?
2 Kötüler gururla mazlumları avlıyor, 2 Mazlumlar kötülerin kurduğu tuzağa düşüyor.
3 Kötü insan içindeki isteklerle övünür, 2 Açgözlü insan RABbe lanet okur, Onu hor görür.
4 Kendini beğenmiş kötü insan Tanrıya yönelmez, 2 Hep, ‹‹Tanrı yok!›› diye düşünür.
5 Kötülerin yolları her zaman başarıya götürür. 2 Öyle yücedir ki senin yargıların, 2 Kötüler anlayamaz, düşmanına burun kıvırır.
6 İçinden, ‹‹Ben sarsılmam›› der, 2 ‹‹Hiçbir zaman sıkıntıya düşmem.››
7 Ağzı lanet, hile ve zulüm dolu, 2 Dilinin altında kötülük ve fesat saklı.
8 Köylerin çevresinde pusu kurar, 2 Masumu gizli yerlerde öldürür, 2 Çaresizi sinsice gözler.
9 Gizli yerlerde pusuya yatar 2 Çalılıktaki aslan gibi, 2 Kapmak için mazlumu bekler 2 Ve ağına düşürüp yakalar.
10 Kurbanları çaresiz çöker, 2 Saldıranın üstün gücü altında ezilir.
11 Kötü insan içinden, ‹‹Tanrı unuttu›› der, 2 ‹‹Örttü yüzünü, asla göremez.››
12 Kalk, ya RAB, kaldır elini, ey Tanrı! 2 Mazlumları unutma!
13 Neden kötü insan seni hor görsün, 2 İçinden, ‹‹Tanrı hesap sormaz›› desin?
14 Oysa sen sıkıntı ve acı çekenleri görürsün, 2 Yardım etmek için onları izlersin; 2 Çaresizler sana dayanır, 2 Öksüzün yardımcısı sensin.
15 Kötünün, haksızın kolunu kır, 2 Sormadık hesap kalmasın yaptığı kötülükten.
16 RAB sonsuza dek kral kalacak, 2 Uluslar Onun ülkesinden temizlenecek.
17 Mazlumların dileğini duyarsın, ya RAB, 2 Yüreklendirirsin onları, 2 Kulağın hep üzerlerinde;
18 Öksüze, düşküne hakkını vermek için, 2 Bir daha dehşet saçmasın ölümlü insan.
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!
13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]
14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.