1 RABbi sabırla bekledim; 2 Bana yönelip yakarışımı duydu.
2 Ölüm çukurundan, 2 Balçıktan çıkardı beni, 2 Ayaklarımı kaya üzerinde tuttu, 2 Kaymayayım diye.
3 Ağzıma yeni bir ezgi, 2 Tanrımıza bir övgü ilahisi koydu. 2 Çokları görüp korkacak 2 Ve RABbe güvenecekler.
4 Ne mutlu RABbe güvenen insana, 2 Gururluya, yalana sapana ilgi duymayana.
5 Ya RAB, Tanrım, 2 Harikaların, düşüncelerin ne çoktur bizim için; 2 Sana eş koşulmaz! 2 Duyurmak, anlatmak istesem yaptıklarını, 2 Saymakla bitmez.
6 Kurbandan, sunudan hoşnut olmadın, 2 Ama kulaklarımı açtın. 2 Yakmalık sunu, günah sunusu da istemedin.
7 O zaman şöyle dedim: ‹‹İşte geldim; 2 Kutsal Yazı tomarında benim için yazılmıştır. 2 Ey Tanrım, senin isteğini yapmaktan zevk alırım ben, 2 Yasan yüreğimin derinliğindedir.››
9 Büyük toplantıda müjdelerim senin zaferini, 2 Sözümü esirgemem, 2 Ya RAB, bildiğin gibi!
10 Zaferini içimde gizlemem, 2 Bağlılığını ve kurtarışını duyururum, 2 Sevgini, sadakatini saklamam büyük topluluktan.
11 Ya RAB, esirgeme sevecenliğini benden! 2 Sevgin, sadakatin hep korusun beni!
12 Sayısız belalar çevremi sardı, 2 Suçlarım bana yetişti, önümü göremiyorum; 2 Başımdaki saçlardan daha çoklar, 2 Çaresiz kaldım.
13 Ne olur, ya RAB, kurtar beni! 2 Yardımıma koş, ya RAB!
14 Utansın canımı almaya çalışanlar, 2 Yüzleri kızarsın! 2 Geri dönsün zararımı isteyenler, 2 Rezil olsunlar!
15 Bana, ‹‹Oh! Oh!›› çekenler 2 Dehşete düşsün utançlarından!
16 Sende neşe ve sevinç bulsun 2 Bütün sana yönelenler! 2 ‹‹RAB yücedir!›› desin hep 2 Senin kurtarışını özleyenler!
17 Bense mazlum ve yoksulum, 2 Düşün beni, ya Rab. 2 Yardımcım ve kurtarıcım sensin, 2 Geç kalma, ey Tanrım!
1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
3 És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.
4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
6 Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.
7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égõáldozatot és bûnért való áldozatot sem kívántál.
8 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,
9 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
12 Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.
14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
16 Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
17 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. [ (Psalms 40:18) Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! ]