1 Gelin, RABbe sevinçle haykıralım, 2 Bizi kurtaran kayaya sevinç çığlıkları atalım,

2 Şükranla huzuruna çıkalım, 2 Ona sevinç ilahileri yükseltelim!

3 Çünkü RAB ulu Tanrıdır, 2 Bütün ilahların üstünde ulu kraldır.

4 Yerin derinlikleri Onun elindedir, 2 Dağların dorukları da Onun.

5 Deniz Onundur, çünkü O yarattı, 2 Karaya da Onun elleri biçim verdi.

6 Gelin, tapınalım, eğilelim, 2 Bizi yaratan RABbin önünde diz çökelim.

7 Çünkü O Tanrımızdır, 2 Bizse Onun otlağının halkı, 2 Elinin altındaki koyunlarız. Bugün sesini duyarsanız,

8 Merivada, o gün çölde, Massadafö olduğu gibi, 2 Yüreklerinizi nasırlaştırmayın.

9 Yaptıklarımı görmelerine karşın, 2 Atalarınız orada beni sınayıp denediler.

10 Kırk yıl o kuşaktan hep iğrendim, 2 ‹‹Yüreği kötü yola sapan bir halktır›› dedim, 2 ‹‹Yollarımı bilmiyorlar.››

11 Bu yüzden öfkeyle ant içtim: 2 ‹‹Huzur diyarıma asla girmeyecekler!›› Say.14:26-35; İbr.4:1-7).

1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]