1 Haklı davamı dinle, ya RAB, 2 Feryadımı işit! 2 Hilesiz dudaklardan çıkan duama kulak ver!
2 Haklı çıkar beni, 2 Çünkü sen gerçeği görürsün.
3 Yüreğimi yokladın, 2 Gece denedin, 2 Sınadın beni, 2 Kötü bir şey bulmadın; 2 Kararlıyım, ağzımdan kötü söz çıkmaz,
4 Başkalarının yaptıklarına gelince, 2 Ben senin sözlerine uyarak 2 Şiddet yollarından kaçındım.
5 Sıkı adımlarla senin yollarını tuttum, 2 Kaymadı ayaklarım.
6 Sana yakarıyorum, ey Tanrı, 2 Çünkü beni yanıtlarsın; 2 Kulak ver bana, dinle söylediklerimi!
7 Göster harika sevgini, 2 Ey sana sığınanları saldırganlardan sağ eliyle kurtaran!
8 Koru beni gözbebeği gibi; 2 Kanatlarının gölgesine gizle
9 Kötülerin saldırısından, 2 Çevremi saran ölümcül düşmanlarımdan.
10 Yürekleri yağ bağlamış, 2 Ağızları büyük laflar ediyor.
11 İzimi buldular, üzerime geliyorlar, 2 Yere vurmak için gözetliyorlar.
12 Tıpkı parçalamak için sabırsızlanan bir aslan, 2 Pusuya yatan genç bir aslan gibi.
13 Kalk, ya RAB, kes önlerini, eğ başlarını! 2 Kılıcınla kurtar canımı kötülerden,
14 Elinle bu insanlardan, ya RAB, 2 Yaşam payı bu dünyada olan insanlardan. 2 Varsın karınları vereceğin cezalara doysun, 2 Çocukları da yiyip doysun, 2 Artanı torunlarına kalsın!
15 Ama ben doğruluk sayesinde yüzünü göreceğim senin, 2 Uyanınca suretini görmeye doyacağım.
1 Dávid imádsága.
2 A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.
4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.
5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.
13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.