1 Haklı davamı dinle, ya RAB, 2 Feryadımı işit! 2 Hilesiz dudaklardan çıkan duama kulak ver!2 Haklı çıkar beni, 2 Çünkü sen gerçeği görürsün.3 Yüreğimi yokladın, 2 Gece denedin, 2 Sınadın beni, 2 Kötü bir şey bulmadın; 2 Kararlıyım, ağzımdan kötü söz çıkmaz,4 Başkalarının yaptıklarına gelince, 2 Ben senin sözlerine uyarak 2 Şiddet yollarından kaçındım.5 Sıkı adımlarla senin yollarını tuttum, 2 Kaymadı ayaklarım.6 Sana yakarıyorum, ey Tanrı, 2 Çünkü beni yanıtlarsın; 2 Kulak ver bana, dinle söylediklerimi!7 Göster harika sevgini, 2 Ey sana sığınanları saldırganlardan sağ eliyle kurtaran!8 Koru beni gözbebeği gibi; 2 Kanatlarının gölgesine gizle9 Kötülerin saldırısından, 2 Çevremi saran ölümcül düşmanlarımdan.10 Yürekleri yağ bağlamış, 2 Ağızları büyük laflar ediyor.11 İzimi buldular, üzerime geliyorlar, 2 Yere vurmak için gözetliyorlar.12 Tıpkı parçalamak için sabırsızlanan bir aslan, 2 Pusuya yatan genç bir aslan gibi.13 Kalk, ya RAB, kes önlerini, eğ başlarını! 2 Kılıcınla kurtar canımı kötülerden,14 Elinle bu insanlardan, ya RAB, 2 Yaşam payı bu dünyada olan insanlardan. 2 Varsın karınları vereceğin cezalara doysun, 2 Çocukları da yiyip doysun, 2 Artanı torunlarına kalsın!15 Ama ben doğruluk sayesinde yüzünü göreceğim senin, 2 Uyanınca suretini görmeye doyacağım.

1 Dávid imádsága.2 A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.9 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;14 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.