1 Kurtar beni düşmanlarımdan, ey Tanrım, 2 Kalem ol hasımlarıma karşı.
2 Kurtar beni suç işleyenlerden, 2 Uzak tut kanlı katillerden.
3 Bak, canımı almak için pusu kuruyorlar, 2 Güçlüler bana karşı birleşiyorlar, 2 Oysa başkaldırmadım, günahım yok, ya RAB.
4 Suç işlemediğim halde, 2 Koşuşup hazırlanıyorlar. 2 Kalk bana yardım etmek için, halime bak!
5 Sen, ya RAB, Her Şeye Egemen Tanrı, 2 İsrailin Tanrısı, 2 Uyan bütün ulusları cezalandırmak için, 2 Acıma bu suçlu hainlere! |iSela
6 Akşam döner, köpek gibi hırlayıp 2 Sinsi sinsi kenti dolaşırlar.
7 Bak, neler dökülür ağızlarından, 2 Kılıç çıkar dudaklarından. 2 ‹‹Kim duyacak?›› derler.
8 Ama sen onlara gülersin, ya RAB, 2 Bütün uluslarla eğlenirsin.
9 Gücüm sensin, seni gözlüyorum, 2 Çünkü kalemsin, ey Tanrı.
10 Tanrım sevgisiyle karşılar beni, 2 Bana düşmanlarımın yıkımını gösterir.
11 Onları öldürme, yoksa halkım unutur, 2 Gücünle dağıt ve alçalt onları, 2 Ya Rab, kalkanımız bizim.
12 Ağızlarının günahı, dudaklarından çıkan söz yüzünden, 2 Gururlarının tuzağına düşsünler. 2 Okudukları lanet, söyledikleri yalan yüzünden
13 Yok et onları gazabınla, yok et, tükensinler; 2 Bilsinler ki, Tanrının egemenliği Yakup soyundan 2 Yeryüzünün ucuna kadar ulaşır. |iSela
14 Akşam döner, köpek gibi hırlayıp 2 Sinsi sinsi kenti dolaşırlar.
15 Yiyecek bulmak için gezerler, 2 Doymazlarsa ulurlar.
16 Bense gücün için sabah ezgiler söyleyecek, 2 Sevgini sevinçle dile getireceğim. 2 Çünkü sen bana kale, 2 Sıkıntılı günümde sığınak oldun.
17 Gücüm sensin, seni ilahilerle öveceğim, 2 Çünkü kalem, beni seven Tanrı sensin.
1 Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.
2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
3 Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
5 Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]
6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?
9 Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
11 Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]
12 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!
13 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
14 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem! ]