1 Nedir uluslar arasındaki bu kargaşa, 2 Neden boş düzenler kurar bu halklar?
2 Dünyanın kralları saf bağlıyor, 2 Hükümdarlar birleşiyor 2 RABbe ve meshettiği krala karşı.
3 ‹‹Koparalım onların kayışlarını›› diyorlar, 2 ‹‹Atalım üzerimizden bağlarını.››
4 Göklerde oturan Rab gülüyor, 2 Onlarla eğleniyor.
5 Sonra öfkeyle uyarıyor onları, 2 Gazabıyla dehşete düşürüyor
6 Ve, ‹‹Ben kralımı 2 Kutsal dağım Siyona oturttum›› diyor.
7 RABbin bildirisini ilan edeceğim: 2 Bana, ‹‹Sen benim oğlumsun›› dedi, 2 ‹‹Bugün ben sana baba oldum.
8 Dile benden, miras olarak sana ulusları, 2 Mülk olarak yeryüzünün dört bucağını vereyim.
9 Demir çomakla kıracaksın onları, 2 Çömlek gibi parçalayacaksın.›› ‹‹Güdeceksin››.
10 Ey krallar, akıllı olun! 2 Ey dünya önderleri, ders alın!
11 RABbe korkuyla hizmet edin, 2 Titreyerek sevinin.
12 Oğulu öpün ki öfkelenmesin, 2 Yoksa izlediğiniz yolda mahvolursunuz. 2 Çünkü öfkesi bir anda alevleniverir. 2 Ne mutlu O'na sığınanlara!
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!