1 Güçlü olan Tanrı, RAB konuşuyor; 2 Güneşin doğduğu yerden battığı yere kadar 2 Yeryüzünün tümüne sesleniyor.
2 Güzelliğin doruğu Siyondan 2 Parıldıyor Tanrı.
3 Tanrımız geliyor, sessiz kalmayacak, 2 Önünde yanan ateş her şeyi kül ediyor, 2 Çevresinde şiddetli bir fırtına esiyor.
4 Halkını yargılamak için 2 Yere göğe sesleniyor:
5 ‹‹Toplayın önüme sadık kullarımı, 2 Kurban keserek benimle antlaşma yapanları.››
6 Gökler Onun doğruluğunu duyuruyor, 2 Çünkü yargıç Tanrının kendisidir. |iSela
7 ‹‹Ey halkım, dinle de konuşayım, 2 Ey İsrail, sana karşı tanıklık edeyim: 2 Ben Tanrıyım, senin Tanrınım!
8 Kurbanlarından ötürü seni azarlamıyorum, 2 Yakmalık sunuların sürekli önümde.
9 Ne evinden bir boğa, 2 Ne de ağıllarından bir teke alacağım.
10 Çünkü bütün orman yaratıkları, 2 Dağlardaki bütün hayvanlar benimdir.
11 Dağlardaki bütün kuşları korurum, 2 Kırlardaki bütün yabanıl hayvanlar benimdir.
12 Acıksam sana söylemezdim, 2 Çünkü bütün dünya ve içindekiler benimdir.
13 Ben boğa eti yer miyim? 2 Ya da keçi kanı içer miyim?
14 Tanrıya şükran kurbanı sun, 2 Yüceler Yücesine adadığın adakları yerine getir.
15 Sıkıntılı gününde seslen bana, 2 Seni kurtarırım, sen de beni yüceltirsin.
16 Ama Tanrı kötüye şöyle diyor: 2 ‹‹Kurallarımı ezbere okumaya 2 Ya da antlaşmamı ağzına almaya ne hakkın var?
17 Çünkü yola getirilmekten nefret ediyor, 2 Sözlerimi arkana atıyorsun.
18 Hırsız görünce onunla dost oluyor, 2 Zina edenlere ortak oluyorsun.
19 Ağzını kötülük için kullanıyor, 2 Dilini yalana koşuyorsun.
20 Oturup kardeşine karşı konuşur, 2 Annenin oğluna kara çalarsın.
21 Sen bunları yaptın, ben sustum, 2 Beni kendin gibi sandın. 2 Seni azarlıyorum, 2 Suçlarını gözünün önüne seriyorum.
22 ‹‹Dikkate alın bunu, ey Tanrıyı unutan sizler! 2 Yoksa parçalarım sizi, kurtaran olmaz.
23 Kim şükran kurbanı sunarsa beni yüceltir; 2 Yolunu düzeltene kurtarışımı göstereceğim.››
1 Asáf zsoltára.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.