1 Ya RAB, beni kurtaran Tanrı, 2 Gece gündüz sana yakarıyorum.
2 Duam sana erişsin, 2 Kulak ver yakarışıma.
3 Çünkü sıkıntıya doydum, 2 Canım ölüler diyarına yaklaştı.
4 Ölüm çukuruna inenler arasında sayılıyorum, 2 Tükenmiş gibiyim;
5 Ölüler arasına atılmış, 2 Artık anımsamadığın, 2 İlginden yoksun, 2 Mezarda yatan cesetler gibiyim.
6 Beni çukurun dibine, 2 Karanlıklara, derinliklere attın.
7 Öfken üzerime çöktü, 2 Dalga dalga kızgınlığınla beni ezdin. |iSela
8 Yakınlarımı benden uzaklaştırdın, 2 İğrenç kıldın beni gözlerinde. 2 Kapalı kaldım, çıkamıyorum.
9 Üzüntüden gözlerimin feri sönüyor, 2 Her gün sana yakarıyorum, ya RAB, 2 Ellerimi sana açıyorum.
10 Harikalarını ölülere mi göstereceksin? 2 Ölüler mi kalkıp seni övecek? |iSela
11 Sevgin mezarda, 2 Sadakatin yıkım diyarında duyurulur mu?
12 Karanlıklarda harikaların, 2 Unutulmuşluk diyarında doğruluğun bilinir mi?
13 Ama ben, ya RAB, yardıma çağırıyorum seni, 2 Sabah duam sana varıyor.
14 Niçin beni reddediyorsun, ya RAB, 2 Neden yüzünü benden gizliyorsun?
15 Düşkünüm, gençliğimden beri ölümle burun burunayım, 2 Dehşetlerinin altında tükendim.
16 Şiddetli gazabın üzerimden geçti, 2 Saçtığın dehşet beni yedi bitirdi.
17 Bütün gün su gibi kuşattılar beni, 2 Çevremi tümüyle sardılar.
18 Eşi dostu benden uzaklaştırdın, 2 Tek dostum karanlık kaldı.
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]