1 RABbe övgüler sun, ey gönlüm! 2 Ya RAB Tanrım, ne ulusun! 2 Görkem ve yücelik kuşanmışsın,2 Bir kaftana bürünür gibi ışığa bürünmüşsün. 2 Gökleri bir çadır gibi geren,3 Evini yukarıdaki sular üzerine kuran, 2 Bulutları kendine savaş arabası yapan, 2 Rüzgarın kanatları üzerinde gezen,4 Rüzgarları kendine haberci, 2 Yıldırımları hizmetkâr eden sensin. eden sensin›› ya da ‹‹Meleklerini rüzgarlar, hizmetkârlarını ateş alevleri yapan sensin››.5 Yeryüzünü temeller üzerine kurdun, 2 Asla sarsılmasın diye.6 Engini ona bir giysi gibi giydirdin, 2 Sular dağların üzerinde durdu.7 Sen kükreyince sular kaçtı, 2 Göğü gürletince hemen çekildi.8 Dağları aşıp derelere aktı, 2 Onlar için belirlediğin yerlere doğru.9 Bir sınır koydun önlerine, 2 Geçmesinler, gelip yeryüzünü bir daha kaplamasınlar diye.10 Vadilerde fışkırttığın pınarlar, 2 Dağların arasından akar.11 Bütün kır hayvanlarını suvarır, 2 Yaban eşeklerinin susuzluğunu giderirler.12 Kuşlar yanlarında yuva kurar, 2 Dalların arasında ötüşürler.13 Gökteki evinden dağları sularsın, 2 Yeryüzü işlerinin meyvesine doyar.14 Hayvanlar için ot, 2 İnsanların yararı için bitkiler yetiştirirsin; 2 İnsanlar ekmeğini topraktan çıkarsın diye,15 Yüreklerini sevindiren şarabı, 2 Yüzlerini güldüren zeytinyağını, 2 Güçlerini artıran ekmeği hep sen verirsin.16 RABbin ağaçları, 2 Kendi diktiği Lübnan sedirleri suya doyar.17 Kuşlar orada yuva yapar, 2 Leyleğin evi ise çamlardadır.18 Yüksek dağlar dağ keçilerinin uğrağı, 2 Kayalar kaya tavşanlarının sığınağıdır.19 Mevsimleri göstersin diye ayı, 2 Batacağı zamanı bilen güneşi yarattın.20 Karartırsın ortalığı, gece olur, 2 Başlar kıpırdamaya orman hayvanları.21 Genç aslan av peşinde kükrer, 2 Tanrıdan yiyecek ister.22 Güneş doğunca 2 İnlerine çekilir, yatarlar.23 İnsan işine gider, 2 Akşama dek çalışmak için.24 Ya RAB, ne çok eserin var! 2 Hepsini bilgece yaptın; 2 Yeryüzü yarattıklarınla dolu.25 İşte uçsuz bucaksız denizler, 2 İçinde kaynaşan sayısız canlılar, 2 Büyük küçük yaratıklar.26 Orada gemiler dolaşır, 2 İçinde oynaşsın diye yarattığın Livyatan da orada.27 Hepsi seni bekliyor, 2 Yiyeceklerini zamanında veresin diye.28 Sen verince onlar toplar, 2 Sen elini açınca onlar iyiliğe doyar.29 Yüzünü gizleyince dehşete kapılırlar, 2 Soluklarını kesince ölüp toprak olurlar.30 Ruhunu gönderince var olurlar, 2 Yeryüzüne yeni yaşam verirsin.31 RABbin görkemi sonsuza dek sürsün! 2 Sevinsin RAB yaptıklarıyla!32 O bakınca yeryüzü titrer, 2 O dokununca dağlar tüter.33 Ömrümce RABbe ezgiler söyleyecek, 2 Var oldukça Tanrımı ilahilerle öveceğim.34 Düşüncem ona hoş görünsün, 2 Sevincim RAB olsun!35 Tükensin dünyadaki günahlılar, 2 Yok olsun artık kötüler! 2 RAB'be övgüler sun, ey gönlüm! 2 RAB'be övgüler sunun!

1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!