1 RABbe övgüler sunun! 2 Ey gönlüm, RABbe övgüler sun.
2 Yaşadıkça RABbe övgüler sunacak, 2 Var oldukça Tanrıma ilahiler söyleyeceğim.
3 Önderlere, 2 Sizi kurtaramayacak insanlara güvenmeyin.
4 O son soluğunu verince toprağa döner, 2 O gün tasarıları da biter.
5 Ne mutlu yardımcısı Yakupun Tanrısı olan insana, 2 Umudu Tanrısı RABde olana!
6 Yeri göğü, 2 Denizi ve içindeki her şeyi yaratan, 2 Sonsuza dek sadık kalan,
7 Ezilenlerin hakkını alan, 2 Açlara yiyecek sağlayan Odur. RAB tutsakları özgür kılar,
8 Körlerin gözünü açar, 2 İki büklüm olanları doğrultur, 2 Doğruları sever.
9 RAB garipleri korur, 2 Öksüze, dul kadına yardım eder, 2 Kötülerin yolunuysa saptırır.
10 RAB Tanrın sonsuza dek, ey Siyon, 2 Kuşaklar boyunca egemenlik sürecek. RAB'be övgüler sunun!
1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.
5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;
6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!