1 Ellerime vuruşmayı, 2 Parmaklarıma savaşmayı öğreten 2 Kayam RABbe övgüler olsun!
2 Odur benim vefalı dostum, kalem, 2 Kurtarıcım, kulem, 2 Kalkanım, Ona sığınırım; 2 Odur halkları bana boyun eğdiren!
3 Ya RAB, insan ne ki, onu gözetesin, 2 İnsan soyu ne ki, onu düşünesin?
4 İnsan bir soluğu andırır, 2 Günleri geçici bir gölge gibidir.
5 Ya RAB, gökleri yar, aşağıya in, 2 Dokun dağlara, tütsünler.
6 Şimşek çaktır, dağıt düşmanı, 2 Savur oklarını, şaşkına çevir onları.
7 Yukarıdan elini uzat, kurtar beni; 2 Çıkar derin sulardan, 2 Al eloğlunun elinden.
8 Onların ağzı yalan saçar, 2 Sağ ellerini kaldırır, yalan yere ant içerler.
9 Ey Tanrı, sana yeni bir ezgi söyleyeyim, 2 Seni on telli çenkle, ilahilerle öveyim.
10 Sensin kralları zafere ulaştıran, 2 Kulun Davutu kötülük kılıcından kurtaran.
11 Kurtar beni, özgür kıl 2 Eloğlunun elinden. 2 Onların ağzı yalan saçar, 2 Sağ ellerini kaldırır, yalan yere ant içerler.
12 O zaman gençliğinde 2 Sağlıklı yetişen fidan gibi olacak oğullarımız, 2 Sarayın oymalı sütunları gibi olacak kızlarımız.
13 Her türlü ürünle dolup taşacak ambarlarımız; 2 Binlerce, on binlerce yavrulayacak 2 Çayırlarda davarlarımız.
14 Semiz olacak sığırlarımız; 2 Surlarımıza gedik açılmayacak, 2 İnsanlarımız sürgün edilmeyecek, 2 Meydanlarımızda feryat duyulmayacak!
15 Ne mutlu bunlara sahip olan halka! 2 Ne mutlu Tanrısı RAB olan halka!
1 Dávidé.
2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.