1 Ya RAB, bütün yüreğimle sana şükredeceğim, 2 Yaptığın harikaların hepsini anlatacağım. yazılır.
2 Sende sevinç bulacak, coşacağım, 2 Adını ilahilerle öveceğim, ey Yüceler Yücesi!
3 Düşmanlarım geri çekilirken, 2 Sendeleyip ölüyorlar senin önünde.
4 Çünkü hakkımı, davamı sen savundun, 2 Adil yargıç olarak tahta oturdun.
5 Ulusları azarladın, kötüleri yok ettin, 2 Sonsuza dek adlarını sildin.
6 Yok olup gitti düşmanlar sonsuza dek, 2 Kökünden söktün kentlerini, 2 Anıları bile silinip gitti.
7 Oysa RAB sonsuza dek egemenlik sürer, 2 Yargı için kurmuştur tahtını;
8 O yönetir doğrulukla dünyayı, 2 O yargılar adaletle halkları.
9 RAB ezilenler için bir sığınak, 2 Sıkıntılı günlerde bir kaledir.
10 Seni tanıyanlar sana güvenir, 2 Çünkü sana yönelenleri hiç terk etmedin, ya RAB.
11 Siyonda oturan RABbi ilahilerle övün! 2 Yaptıklarını halklar arasında duyurun!
12 Çünkü dökülen kanın hesabını soran anımsar, 2 Ezilenlerin feryadını unutmaz.
13 Acı bana, ya RAB! 2 Ey beni ölümün eşiğinden kurtaran, 2 Benden nefret edenler yüzünden çektiğim sıkıntıya bak!
14 Öyle ki, övgüye değer işlerini anlatayım, 2 Siyon Kentinin kapılarında 2 Sağladığın kurtuluşla sevineyim.
15 Uluslar kendi kazdıkları kuyuya düştü, 2 Ayakları gizledikleri ağa takıldı.
16 Adil yargılarıyla RAB kendini gösterdi, 2 Kötüler kendi kurdukları tuzağa düştü. |iHigayon |isela terimi.
17 Kötüler ölüler diyarına gidecek, 2 Tanrıyı unutan bütün uluslar...
18 Ama yoksul büsbütün unutulmayacak, 2 Mazlumun umudu sonsuza dek kırılmayacak.
19 Kalk, ya RAB! İnsan galip çıkmasın, 2 Huzurunda yargılansın uluslar!
20 Onlara dehşet saç, ya RAB! 2 Sadece insan olduklarını bilsin uluslar. |iSela
1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;
5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.
9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.
11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.
13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.
19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ]