1 Ya RAB, öç alıcı Tanrı, 2 Saç ışığını, ey öç alıcı Tanrı!
2 Kalk, ey yeryüzünün yargıcı, 2 Küstahlara hak ettikleri cezayı ver!
3 Kötüler ne zamana dek, ya RAB, 2 Ne zamana dek sevinip coşacak?
4 Ağızlarından küstahlık dökülüyor, 2 Suç işleyen herkes övünüyor.
5 Halkını eziyorlar, ya RAB, 2 Kendi halkına eziyet ediyorlar.
6 Dulu, garibi boğazlıyor, 2 Öksüzleri öldürüyorlar.
7 ‹‹RAB görmez›› diyorlar, 2 ‹‹Yakupun Tanrısı dikkat etmez.››
8 Ey halkın içindeki budalalar, dikkat edin; 2 Ey aptallar, ne zaman akıllanacaksınız?
9 Kulağı yaratan işitmez mi? 2 Göze biçim veren görmez mi?
10 Ulusları yola getiren yargılamaz mı? 2 İnsanı eğiten bilmez mi?
11 RAB insanın düşüncelerinin 2 Boş olduğunu bilir.
12 Ne mutlu, ya RAB, yola getirdiğin, 2 Yasanı öğrettiğin insana!
13 Kötüler için çukur kazılıncaya dek, 2 Onu sıkıntılı günlerden kurtarıp rahatlatırsın.
14 Çünkü RAB halkını reddetmez, 2 Kendi halkını terk etmez.
15 Adalet yine doğruluk üzerine kurulacak, 2 Yüreği temiz olan herkes ona uyacak.
16 Kötülere karşı beni kim savunacak? 2 Kim benim için suçlulara karşı duracak?
17 RAB yardımcım olmasaydı, 2 Şimdiye dek sessizlik diyarına göçmüştüm bile.
18 ‹‹Ayağım kayıyor›› dediğimde, 2 Sevgin ayakta tutar beni, ya RAB.
19 Kaygılar içimi sarınca, 2 Senin avutmaların gönlümü sevindirir.
20 Yasaya dayanarak haksızlık yapan koltuk sahibi 2 Seninle bağdaşır mı?
21 Onlar doğruya karşı birleşiyor, 2 Suçsuzu ölüme mahkûm ediyorlar.
22 Ama RAB bana kale oldu, 2 Tanrım sığındığım kaya oldu.
23 Tanrımız RAB yaptıkları kötülüğü 2 Kendi başlarına getirecek, 2 Kötülükleri yüzünden köklerini kurutacak, 2 Evet, köklerini kurutacak.
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;
23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.