1 Tanrım, Tanrım, beni neden terk ettin? 2 Niçin bana yardım etmekten, 2 Haykırışıma kulak vermekten uzak duruyorsun?2 Ey Tanrım, gündüz sesleniyorum, yanıt vermiyorsun, 2 Gece sesleniyorum, yine rahat yok bana.3 Oysa sen kutsalsın, 2 İsrailin övgüleri üzerine taht kuran sensin.4 Sana güvendiler atalarımız, 2 Sana dayandılar, onları kurtardın.5 Sana yakarıp kurtuldular, 2 Sana güvendiler, aldanmadılar.6 Ama ben insan değil, toprak kurduyum, 2 İnsanlar beni küçümsüyor, halk hor görüyor.7 Beni gören herkes alay ediyor, 2 Sırıtıp baş sallayarak diyorlar ki,8 ‹‹Sırtını RABbe dayadı, kurtarsın bakalım onu, 2 Madem onu seviyor, yardım etsin!››9 Oysa beni ana rahminden çıkaran, 2 Ana kucağındayken sana güvenmeyi öğreten sensin.10 Doğuşumdan beri sana teslim edildim, 2 Ana rahminden beri Tanrım sensin.11 Benden uzak durma! Çünkü sıkıntı yanıbaşımda, 2 Yardım edecek kimse yok.12 Boğalar kuşatıyor beni, 2 Azgın Başan boğaları sarıyor çevremi.13 Kükreyerek avını parçalayan aslanlar gibi 2 Ağızlarını açıyorlar bana.14 Su gibi dökülüyorum, 2 Bütün kemiklerim oynaklarından çıkıyor; 2 Yüreğim balmumu gibi içimde eriyor.15 Gücüm çömlek parçası gibi kurudu, 2 Dilim damağıma yapışıyor; 2 Beni ölüm toprağına yatırdın.16 Köpekler kuşatıyor beni, 2 Kötüler sürüsü çevremi sarıyor, 2 Ellerimi, ayaklarımı deliyorlar.17 Bütün kemiklerimi sayar oldum, 2 Gözlerini dikmiş, bana bakıyorlar.18 Giysilerimi aralarında paylaşıyor, 2 Elbisem için kura çekiyorlar.19 Ama sen, ya RAB, uzak durma; 2 Ey gücüm benim, yardımıma koş!20 Canımı kılıçtan, 2 Biricik hayatımı köpeğin pençesinden kurtar!21 Kurtar beni aslanın ağzından, 2 Yaban öküzlerinin boynuzundan. 2 Yanıt ver bana!22 Adını kardeşlerime duyurayım, 2 Topluluğun ortasında sana övgüler sunayım:23 Ey sizler, RABden korkanlar, Ona övgüler sunun! 2 Ey Yakup soyu, Onu yüceltin! 2 Ey İsrail soyu, Ona saygı gösterin!24 Çünkü O mazlumun çektiği sıkıntıyı hafife almadı, 2 Ondan tiksinmedi, yüz çevirmedi; 2 Kendisini yardıma çağırdığında ona kulak verdi.25 Övgü konum sen olacaksın büyük toplulukta, 2 Senden korkanların önünde yerine getireceğim adaklarımı.26 Yoksullar yiyip doyacak, 2 RABbe yönelenler Ona övgü sunacak. 2 Sonsuza dek ömrünüz tükenmesin!27 Yeryüzünün dört bucağı anımsayıp RABbe dönecek, 2 Ulusların bütün soyları Onun önünde yere kapanacak.28 Çünkü egemenlik RABbindir, 2 Ulusları O yönetir.29 Yeryüzündeki bütün zenginler doyacak 2 Ve Onun önünde yere kapanacak, 2 Toprağa gidenler, 2 Ölümlerine engel olamayanlar, 2 Eğilecekler Onun önünde.30 Gelecek kuşaklar Ona kulluk edecek, 2 Rab yeni kuşaklara anlatılacak.31 O'nun kurtarışını, 2 ‹‹Rab yaptı bunları›› diyerek, 2 Henüz doğmamış bir halka duyuracaklar.

1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]