1 Ya Rab, barınak oldun bize 2 Kuşaklar boyunca.
2 Dağlar var olmadan, 2 Daha evreni ve dünyayı yaratmadan, 2 Öncesizlikten sonsuzluğa dek Tanrı sensin.
3 İnsanı toprağa döndürürsün, 2 ‹‹Ey insanoğulları, toprağa dönün!›› diyerek.
4 Çünkü senin gözünde bin yıl 2 Geçmiş bir gün, dün gibi, 2 Bir gece nöbeti gibidir.
5 İnsanları bir düş gibi siler, süpürürsün, 2 Sabah biten ot misali:
6 Sabah filizlenir, büyür, 2 Akşam solar, kurur.
7 Eriyip bitiyoruz senin öfkenden, 2 Kızgınlığından dehşete düşüyoruz.
8 Suçlarımızı önüne, 2 Gizli günahlarımızı yüzünün ışığına çıkardın.
9 Gazabından kısalıyor günlerimiz, 2 Bir soluk gibi tükeniyor yıllarımız.
10 Ömrümüz yetmiş yıl sürüyor, 2 Bilemedin seksen, o da sağlıklıysak; 2 En güzel yıllar da zahmetle, kederle geçiyor, 2 Çabucak bitiyor, uçup gidiyoruz.
11 Kim bilir gazabının gücünü? 2 Çünkü öfken sana duyulan korku kadar güçlüdür.
12 Bu yüzden günlerimizi saymayı bize öğret ki, 2 Bilgelik kazanalım.
13 Vazgeç, ya RAB! Öfken ne zamana dek sürecek? 2 Acı kullarına!
14 Sabah bizi sevginle doyur, 2 Ömrümüz boyunca sevinçle haykıralım.
15 Kaç gün bizi sıkıntıya soktunsa, 2 Kaç yıl çile çektirdinse, 2 O kadar sevindir bizi.
16 Yaptıkların kullarına, 2 Görkemin onların çocuklarına görünsün.
17 Tanrımız Rab bizden hoşnut kalsın. 2 Ellerimizin emeğini boşa çıkarma. 2 Evet, ellerimizin emeğini boşa çıkarma.
1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
2 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.
3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4 Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.
5 Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.
9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.
15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.
17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!