1 Babil ırmakları kıyısında oturup 2 Siyonu andıkça ağladık;2 Çevredeki kavaklara 2 Lirlerimizi astık.3 Çünkü orada bizi tutsak edenler bizden ezgiler, 2 Bize zulmedenler bizden şenlik istiyor, 2 ‹‹Siyon ezgilerinden birini okuyun bize!›› diyorlardı.4 Nasıl okuyabiliriz RABbin ezgisini 2 El toprağında?5 Ey Yeruşalim, seni unutursam, 2 Sağ elim kurusun.6 Seni anmaz, 2 Yeruşalimi en büyük sevincimden üstün tutmazsam, 2 Dilim damağıma yapışsın!7 Yeruşalimin düştüğü gün, 2 ‹‹Yıkın onu, yıkın temellerine kadar!›› 2 Diyen Edomluların tavrını anımsa, ya RAB.8 Ey sen, yıkılası Babil kızı, 2 Bize yaptıklarını 2 Sana ödetecek olana ne mutlu!9 Ne mutlu senin yavrularını tutup 2 Kayalarda parçalayacak insana!

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.2 A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!4 Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!