1 Yüksek sesle Tanrıya yakarıyorum, 2 Haykırıyorum beni duysun diye.
2 Sıkıntılı günümde Rabbe yönelir, 2 Gece hiç durmadan ellerimi açarım, 2 Gönlüm avunmaz bir türlü.
3 Tanrıyı anımsayınca inlerim, 2 Düşündükçe içim daralır. |iSela
4 Açık tutuyorsun göz kapaklarımı, 2 Sıkıntıdan konuşamıyorum.
5 Geçmiş günleri, 2 Yıllar öncesini düşünüyorum.
6 Gece ilahilerimi anacağım, 2 Kendi kendimle konuşacağım, 2 İnceden inceye soracağım:
7 ‹‹Rab sonsuza dek mi bizi reddedecek? 2 Lütfunu bir daha göstermeyecek mi?
8 Sevgisi sonsuza dek mi yok oldu? 2 Sözü geçerli değil mi artık?
9 Tanrı unuttu mu acımayı? 2 Sevecenliğinin yerini öfke mi aldı?›› |iSela
10 Sonra kendi kendime, ‹‹İşte benim derdim bu!›› dedim, 2 ‹‹Yüceler Yücesi gücünü göstermiyor artık.››
11 RABbin işlerini anacağım, 2 Evet, geçmişteki harikalarını anacağım.
12 Yaptıkları üzerinde derin derin düşüneceğim, 2 Bütün işlerinin üzerinde dikkatle duracağım.
13 Ey Tanrı, yolun kutsaldır! 2 Hangi ilah Tanrı kadar uludur?
14 Harikalar yaratan Tanrı sensin, 2 Halklar arasında gücünü gösterdin.
15 Güçlü bileğinle kendi halkını, 2 Yakup ve Yusuf oğullarını kurtardın. |iSela
16 Sular seni görünce, ey Tanrı, 2 Sular seni görünce çalkalandı, 2 Enginler titredi.
17 Bulutlar suyunu boşalttı, 2 Gökler gürledi, 2 Her yanda okların uçuştu.
18 Kasırgada gürleyişin duyuldu, 2 Şimşekler dünyayı aydınlattı, 2 Yer titreyip sarsıldı.
19 Kendine denizde, 2 Derin sularda yollar açtın, 2 Ama ayak izlerin belli değildi.
20 Musa ve Harun'un eliyle 2 Halkını bir sürü gibi güttün.
1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.
7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?
10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.
11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;
13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.
14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]