1 Seni çağırıyorum, ya RAB, yardımıma koş! 2 Sana yakarınca sesime kulak ver!
2 Duam önünde yükselen buhur gibi, 2 El açışım akşam sunusu gibi kabul görsün!
3 Ya RAB, ağzıma bekçi koy, 2 Dudaklarımın kapısını koru!
4 Yüreğim kötülüğe eğilim göstermesin, 2 Suç işleyenlerin fesadına bulaşmayayım; 2 Onların nefis yemeklerini tatmayayım.
5 Doğru insan bana vursa, iyilik sayılır, 2 Azarlasa, başa sürülen yağ gibidir, 2 Başım reddetmez onu. 2 Çünkü duam hep kötülere karşıdır.
6 Önderleri kayalardan aşağı atılınca, 2 Dinleyecekler tatlı sözlerimi.
7 Sabanla sürülüp yarılmış toprak gibi, 2 Saçılmış kemiklerimiz ölüler diyarının ağzına.
8 Ancak gözlerim sende, ey Egemen RAB, 2 Sana sığınıyorum, beni savunmasız bırakma!
9 Koru beni kurdukları tuzaktan, 2 Suç işleyenlerin kapanlarından.
10 Ben güvenlik içinde geçip giderken, 2 Kendi ağlarına düşsün kötüler.
1 Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!