1 Kurtar beni, ey Tanrı, 2 Sular boyuma ulaştı.2 Dipsiz batağa gömülüyorum, 2 Basacak yer yok. 2 Derin sulara battım, 2 Sellere kapıldım.3 Tükendim feryat etmekten, 2 Boğazım kurudu; 2 Gözlerimin feri sönüyor 2 Tanrımı beklemekten.4 Yok yere benden nefret edenler 2 Saçlarımdan daha çok. 2 Kalabalıktır canıma kasteden haksız düşmanlarım. 2 Çalmadığım malı nasıl geri verebilirim?5 Akılsızlığımı biliyorsun, ey Tanrı, 2 Suçlarım senden gizli değil.6 Ya Rab, Her Şeye Egemen RAB, 2 Utanmasın sana umut bağlayanlar benim yüzümden! 2 Ey İsrailin Tanrısı, 2 Benim yüzümden sana yönelenler rezil olmasın!7 Senin uğruna hakarete katlandım, 2 Utanç kapladı yüzümü.8 Kardeşlerime yabancı, 2 Annemin öz oğullarına uzak kaldım.9 Çünkü evin için gösterdiğim gayret beni yiyip bitirdi, 2 Sana edilen hakaretlere ben uğradım.10 Oruç tutup ağlayınca, 2 Yine hakarete uğradım.11 Çula büründüğüm zaman 2 Alay konusu oldum.12 Kent kapısında oturanlar beni çekiştiriyor, 2 Sarhoşların türküsü oldum.13 Ama benim duam sanadır, ya RAB. 2 Ey Tanrı, sevginin bolluğuyla, 2 Güvenilir kurtarışınla uygun gördüğünde 2 Yanıtla beni.14 Beni çamurdan kurtar, 2 İzin verme batmama; 2 Benden nefret edenlerden, 2 Derin sulardan kurtulayım.15 Seller beni sürüklemesin, 2 Engin beni yutmasın, 2 Ölüm çukuru ağzını üstüme kapamasın.16 Yanıt ver bana, ya RAB, 2 Çünkü sevgin iyidir. 2 Yüzünü çevir bana büyük merhametinle!17 Kulundan yüzünü gizleme, 2 Çünkü sıkıntıdayım, hemen yanıtla beni!18 Yaklaş bana, kurtar canımı, 2 Al başımdan düşmanlarımı.19 Bana nasıl hakaret edildiğini, 2 Utandığımı, rezil olduğumu biliyorsun; 2 Düşmanlarımın hepsi senin önünde.20 Hakaret kalbimi kırdı, dertliyim, 2 Acılarımı paylaşacak birini bekledim, çıkmadı, 2 Avutacak birini aradım, bulamadım.21 Yiyeceğime zehir kattılar, 2 Sirke içirdiler susadığımda.22 Önlerindeki sofra tuzak olsun onlara, 2 Yandaşları için kapan olsun!23 Gözleri kararsın, göremesinler! 2 Bellerini hep bükük tut!24 Gazabını yağdır üzerlerine, 2 Öfkenin ateşi yapışsın yakalarına!25 Issız kalsın konakları, 2 Çadırlarında oturan olmasın!26 Çünkü senin vurduğun insanlara zulmediyor, 2 Yaraladığın insanların acısını konuşuyorlar.27 Ceza yağdır başlarına, 2 Senin tarafından aklanmasınlar!28 Yaşam kitabından silinsin adları, 2 Doğrularla yan yana yazılmasınlar!29 Bense ezilmiş ve kederliyim, 2 Senin kurtarışın, ey Tanrı, bana bir kale olsun!30 Tanrının adını ezgilerle öveceğim, 2 Şükranlarımla Onu yücelteceğim.31 RABbi bir öküzden, 2 Boynuzlu, tırnaklı bir boğadan 2 Daha çok hoşnut eder bu.32 Mazlumlar bunu görünce sevinsin, 2 Ey Tanrıya yönelen sizler, yüreğiniz canlansın.33 Çünkü RAB yoksulları işitir, 2 Kendi tutsak halkını hor görmez.34 Ona övgüler sunun, ey yer, gök, 2 Denizler ve onlardaki bütün canlılar!35 Çünkü Tanrı Siyonu kurtaracak, 2 Yahuda kentlerini onaracak; 2 Halk oraya yerleşip sahibi olacak.36 Kullarının çocukları orayı miras alacak, 2 O'nun adını sevenler orada oturacak.

1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]